Mit csináljak, hogy a szüleim ne nyaggassanak tovább a húsevéssel?
Gyerekkoromtól kezdve gusztustalannak tartom a húst, amikor csak lehetett, mindig kibújtam a fogyasztása alól. De hát nálunk "ez van ebédre, vagy megeszed, vagy nem" rendszer volt, úgyhogy kvázi muszáj volt megennem néha.
Mióta külön élek a szüleimtől, egy darabig még ettem megszokásból, de most már egy jó ideje leálltam vele.
Sajnálom az állatokat is, persze, de a fő motiváció számomra nem ez volt, hanem tényleg annyira undorítónak találom, persze egy teljes adag húsban találok 1-2 falat "jó" részt, de rájöttem, hogy nem éri meg egyszerűen a pénzt, az időt, a macerát emiatt húst vásárolnom.
Mikor szüleimhez megyek látogatóba, eleinte próbáltam diszkréten megúszni a húsevést, egyszerű "most x-et nem kérek, köszönöm" mondatokkal, nem igazán mentem bele a témába, de egy idő után feltűnt nekik, és rákérdeztek, hogy most tulajdonképpen eszek-e húst. Akkor mondtam, hogy nem, és azóta tart a hiszti.
Mert hogy biztos "elkapott az agymosó vegán propaganda", meg "ettől még ugyanúgy meghalnak az állatok", meg "aggódnak értem mert minden bajom lesz", stb. Anyukám feltűnően húsosabb ételeket készít azóta, hogy ne nagyon legyen választásom (mintha nem bírnám ki egy-egy nap vacsora nélkül :D ), és nem győzik a szememre vetni, hogy ez mekkora marhaság, meg hogy hü lye vagyok amiért azt hiszem, hogy ez számít az állatoknak meg a Földnek. Milliószor elmondtam nekik, hogy nemes egyszerűséggel nem szeretem, és kész, nem ilyen magasztos céljaim vannak, de akkor meg jön az, hogy az élet nem kívánságműsor, ne válogassak - egyébként semmilyen kajára nem fogadták el soha, hogy nem szeretem, ugyanúgy az volt ebédre, és ha kellett, két órát üvöltöttek velem, hogy egyem meg.
Kaja szempontjából kibírom ezeket a látogatásokat, de már kezdem nagyon unni, hogy 90%-ban erről szól a kapcsolatunk már hónapok óta. Először azt hittem, majd megunják, de nem úgy tűnik.
Mit lehet csinálni velük? Hogy értessem meg, hogy nem szeretem és kész, illetve hogy nem fogok meghalni hús nélkül?
Egyáltalán miért ilyenek?
Nem, huszon-x éve nem értik meg.
Az a baj, hogy vagy náluk eszek, vagy nem is látogatom meg őket. (Olyan messze laknak, hogy csak úgy tudok menni, hogy egész napra, és ott alszok, nem tudok csak "beugrani" délután, aztán utána hazamenni vacsorázni.)
Megmondod neki, hogy felnőtt ember vagy, így döntöttél, ha éhen halsz, az a te felelősséged (nem fogsz, max. hiánybetegségeid lesznek, ha nem figyelsz oda). Amíg nem várod el, hogy a kedvedért külön főzőcskézzenek, addig szerintem rendben van, ha nem kérsz valamiből. Legalábbis az "Eszi, nem eszi, nem kap mást!" iskolába is belefér ez.
Hogy miért ilyenek? Lehet, hogy azért, mert nem fér a fejükbe, hogy másként is lehet étkezni. Azt vedd figyelembe, hogy sokaknál - főleg az idősebbeknél - a hús az étel legértékesebb része (fehérje szempontjából tényleg az). Régebben ritkábban kerülhetett az asztalra, meg kellett becsülni, ha volt. A nagyszüleim szemében az étel kidobása, a válogatósság komoly dolog volt, mert ők a saját bőrükön tapasztalták, milyen az, ha egy gyerek nem kap megfelelő minőségű és mennyiségű ételt. Nem véletlen, hogy egy fejjel alacsonyabbak voltak nálunk. Szóval lehet, hogy nagyon rugalmatlannak, vaskalaposnak tűnnek a szüleid, de előfordulhat, hogy ilyesmi áll a háttérben. Ha igen, legalább tudod, mivel érvelj.
Nem idősek, és soha nem nélkülöztek.
Mondani mondtam már nekik ezt, ha lett volna bármi hatása, nem írtam volna ki a kérdést...
#8
B12 van a tojásban és sok tejtermékben, ezekből pedig kifejezetten sokat eszek...
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!