Miért szól le mindenki, ha kijelentem, hogy teljesen más életet akarok, mint a családom többi tagja, hogy úgyis változni fogok?

Az értékrendünk, gondolkodásunk is teljesen más a szüleimmel. Anyám folyton mártírkodik, azzal "zsarol" engem és a testvéreimet állandóan, ha megmondjuk az igazat a szemébe vagy egy SAJÁT problémánkat, hogy de ő mindig mindent csak értünk tesz. A mi problémáinknál is rögtön magát hozza szóba, hogy ő már megint mit rontott el, mitől ilyen rossz anya, és elkezd bőgni. Már hozzá szólni sem merek ilyen téren, mert sír a kitalált baromságai miatt, hogyha velünk tegyük fel a suliban történt valami, akkor még tuti az is az ő hibája. Apám meg egy elképesztően nagyképű ember, aki azt hiszi mindenben csak az jó, amit ő mond, mindenki más hülye rajta kívül, lenéző a más életvitellel élőkkel szemben, az összes nő anyámon kívül egy k***a. Már sokszor voltam én is, csak mert szimplán mondjuk tinédzserlány módjára csinos akartam lenni (ez jelent mondjuk egy kis szempillaspirált). Nem akarja, hogy felnőjek, ha néha napján mondjuk unalomból itthonra felkötöttem két copfba a hajam régebben, mint kiskoromban, hirtelen az egekbe szállt az imádata. Érzelmileg semmilyen mértékű támogatást nem kapok tőle, mindig csak megjavít, vesz vagy megcsinál nekem valamir, amire nagy szükségem van a hátam mögött, ezután fogjam be mindenki szerint, mert ő a szuperapu. Ja, de ettől még egy értelmes mondatot nem tudunk kommunikálni, mert a munkájából adódó stresszt rajtam vezeti le és a koromból és a nememből adódóan szerinte nem értek semmihez, ő mindent jobban tud, még a sportba is beleszól, amihez életében köze nem volt. Amikor pedig valakinek azt mondom, hogy minél hamarabb el akarok költözni, akkor majd úgyis megváltozik a gondolkodásom, meg tiszta hülye, nyávogós vagyok. A szüleimnek hála teljesen alkalmatlan vagyok egy kapcsolatra is, mivel nagyon fontos főként apámnak, hogy a pasim csakis olyan érdeklődésű és gondolkodású lehet, mint ő. Magyarul, ha összejöttem volna az előző sráccal, akivel alakult valami, páros lábbal rúgták volna ki, mert szeretett szórakozni járni és többnyire márkás cuccai voltak, ebből adódóan tuti csak belevinne a "rosszba (?)", meg bizonyára d*szbu*i. Komoly depresszióm is volt a családom viselkedése miatt nem olyan régen, a barátaim segítettek kimászni belőle, de kezdek visszaesni. Pszichológus nem jöhet szóba, szüleim csak kiabálnának velem a kidobott pénz miatt.