Mennyi anyagi támogatást kaptatok a szülőktől az életben való elinduláshoz? (Házvásárláshoz, esküvőhöz vagy egyéb nagy lépéshez. )

"Meg vannak szülők akik nem engedhetik meg maguknak, hogy tolják a gyereket sőt(!) vannak gyerekek akik úgy vannak vele, hogy a szüleim eddig támogattak most viszont már nem húzom ki a forintot a zsebükből."

Igen vannak, de nem ez az alap és nem úgy kellene hozzáállni, hogy ettől ők felsőbbrendűek lennének, és folyamatosan ócsárolni meg ilyen lenéző kommenteket írni annak, akit pedig támogattak.

Megengedték, hogy a házat, amiben lakunk hitelre felújítsuk, és a tetőtérben egy lakószintet hozzunk létre magunknak. Azóta azt hallgatom, ő mekkora arc volt akkor, mert mi van, ha nem engedi meg. :)

Elárulom: rádőlt volna a már akkor is cigányputrit idéző ház. Most van egy gyönyörű, sokat érő ingatlana, mert a férjemmel az elmúlt 20 évben sokat dolgoztunk rajta, hogy így legyen. Nyilván nem vagyunk hülyék, tulajdoni hányadot is kaptunk belőle.

A másik nagy "ajándék" az esküvőnk volt. Mi kicsit akartunk, mert nem volt pénzünk, és nem is érdekelt a nagy lagzi. Anyám rábeszélt a nagy lagzira, 120 fő, megígérte, ők rendeznek mindent, csa legyen úgy ahogy ő akarja. Legyen. Aztán a menyasszonytánc pénzből nekem kellett később kifizetni a helybérletet, az italokat, meg egy csomó mindent. Végül felesbe jöttünk ki anyámmal.

Aztán: építkezés vége felé, a színezésre már nem maradt a hitelből. Mivel az egész ház egybe volt színezve, a régi rész, anyáméké is elkészült volna. Azt találta ki, hogy ő vesz fel személyi kölcsönt, abból fizessük a színezést, és a kölcsön felét majd mi adjuk mindig oda neki. Így is lett, és akkor közölte, hogy csak a kölcsön felét adja oda a munkára, mert a másik fele neki másra kell. Baráttól kértem kölcsön, hogy befejezzük a munkát. Aztán fizettem anyámnak a kölcsön felét, meg a barátnak is. Imádtam.

Ez csak 3 sztori az elmúlt 25 évből. Regényt írhatnék.

Semennyit, már a középsulis diákmelós pénzemet is lenyúlta az anyám, diplomáról meg nem igazán álmodozhattam.

(Ezt is lehet lepontozni, ha valakinek örömet okoz, attól még ez van.)

Semmit... Anyám egyedül nevelt fel, de voltak felelőtlen lépései, aminek isszuk a levét (ő is.)

Most meg megy a harc a köc$ög apámmal, aki amúgy sose szállt bele semmibe,

a szemétláda ígért fűt-fát, de semmi nincs, mert mindig csak saját maga volt a fontos. Na meg a kurwái, ahogy diktáltak. Most van az utolsó lehetősége, teljesít, amiben megegyeztünk, vagy itt a vége a családosdinak, bukta az unokáit, nincs értelme tovább elviselnem az életemben, egy önző egoista gyógyszerfüggő alkoholista, aki pattintva lesz, de előtte még a fejéhez lesz vágva minden...

Semmit. Otthon lakhattam 25 éves koromig. Rezsihez hozzájárultam, fizettem a részem, kajába is adtam. Munka mellett végeztem a főiskolát, és az utolsó évben megszűnt a munkahelyem, új helyre nem vettek fel a suli miatt (egy hónaptan 5 munkanap volt a kötelező konzultáció akkoriban, 1994-ben.) Tehát egy évig munkanélkülin voltam (kaptam járadékot), viszont akkor már napi szintem a képembe vágta anyám, hogy én az "ő kárukra" tanulok (biztosan egy pénzügyi számviteli főiskolát ott kellett volna hagynom diploma előtt pár hónappal).

De meglett, elvégeztem, jó állásom lett, 100 km-re költöztem, vissza se néztem.

"Jah lehet egyedül is boldogulni, de vannak szülők, akiknek a gyereke boldogsága az életcélja, nem az, hogy magára hagyja. "

Na és mi az összefüggés? Ha valakinek anyagilag nem segítenek, akkor annak a szülőnek nem számít a gyereke boldogsága? Amúgy meg nem, normális embernek nem a gyereke boldogsága az eletcelja. Normális embernek van saját élete is, nem a gyereketöl függ, nem mártír.

"Na és mi az összefüggés? Ha valakinek anyagilag nem segítenek, akkor annak a szülőnek nem számít a gyereke boldogsága? "

Kimondta, hogy az egyik állítás kizárja a másikat? Attól, hogy valakinek a gyereke boldogsága a boldogság, abból nem az következik, hogy a másik szülőnek nem fontos a gyereke. Attól, hogy te ezt látod bele, még nem ezt jelenti és szerintem felesleges is ennél több szót erre fecsérelni