Normális, hogy nem szeretek az apukámmal lenni?

Valahogy mindig kellemetlen helyzetbe hoz mások előtt, vagy ha kettesben vagyunk akkor olyan témákat/kérdéseket dob fel mindig, amiről nem szeretnék beszélni egy fárasztó nap után otthon

Mindig feszült, és kicsit sem könnyít a kapcsolatunkon, hogy anyukámmal ellenben (viszonylag) jól kijövök, vele nem csak mások szidalmazása, a siránkozás meg a rossz dolgok szoktak témák lenni amikor beszélgetünk: ha hármasban vagyunk akkor ők szoktak egymás közt beszélgetni, én meg kissé "ki vagyok zárva" a társalgásból

Hogyan kezelnétek a helyzetet?

Egy elég nyitott, laza és játékos srác vagyok alapból, de amikor vele kell lenni akkor feláll a hátamon a szőr, annyira letargikus a hangulata, és semmivel nem tudom (tudtam, amikor még fiatalom azt hittem hogy fel tudom) vidítani, olyan mintha az lenne a baja hogy egyáltalán létezem 😄

Valaki aki családi kapcsolatokban vagy pszichológiában jártas, az tud ötleteket vagy tippeket mondani, hogy általában mikor szokott ilyen helyzet kialakulni? (Nem az én esetem konkrétan, mert ehhez egy fél év terápia kellene kb. hogy teljesen megismerje a helyzetet, hanem általánosságban)