Miért van az, hogy az idősebb nők a leghímsovinisztábbak és legszexistábbak a családban?

Mentalitás. Amikor ők voltak fiatalok már a kezdetek kezdetén beléjük nevelte a társadalom, hogy egy nő sz.art se ér és maradjon a konyhában meg szüljön kölköket.

Ez egy olyan világméretű probléma aminek a gyökerei sokkal mélyebben húzódnak mint azt a kis femináci lánykák gondolják.

Addig amíg generációról generációra adjuk akár csak a gondolatát is ennek az egésznek addig nem fogunk nagy változást látni.

(igen nő vagyok)

Vannak tipikus "bort iszik de vizet prédikál" emberek.

Nagymamámtól 20-on éves korom óta azt hallgatom, hogy mikor házasodok, mikor lesz feleségem, gyerekem, elrepül felettem az idő és egyedül halok meg. Nyomja a süket dumát, közben ő maga is közel 40 évesen vállalta az első gyerekét.

Vagy mindig megkaptam gyerekként hogy ne mondja rosszat az alkoholista apámról, mert "mégis csak az apám" meg bármi van az is marad és tisztelnem kell őt. Azt csak később tudtam meg, hogy mellesleg ő simán elvált az alkoholista nagyapámtól, pedig akkoriban nem volt "szokás" elválni.

De persze tényleg benne van a következő generáció iránti féltékenység és rosszindulat, hogy ha neki szar volt, akkor másnak se legyen már jobb.

Én hallom jócskán az idősebb férfi családtagjaimtól, meg úgy általában idősebb férfiaktól, hogy így a nők, meg úgy a nők, azt viszont se nőtől, se férfitól nem hallottam, hogy a nő ne tanuljon tovább, de tudom, miről beszélsz.

Marhára érdekes téma ez szerintem, és nem lehet rövid választ adni rá. Ha kéne, akkor viszont úgy foglalnám össze röviden, hogy agymosás.

Manapság a nők szerintem nem tudják elképzelni, hogy milyen lehetettt egy olyan világban szocializálódni, ahol teljesen természetes volt mindenki számára, hogy a nőknek semmi sem jár az életben. Egy ilyen visszamaradott társadalomban teljesen más azt hinni férfiként, hogy a nők (a társadalom másik csoportja) alsóbbrendűek nálad. Ez is mélyre gyökerezhet, de messze nem ivódik annyira beléjük, mint ha azt tanítanák nekik, hogy ők maguk másodrangú emberi lények.

Ezzel szemben a nőkbe azt nevelték, hogy ők maguk másodrangúak, így ez a fajta degradáció és agymosás mélyen bennük marad örökre.

"Szóval ha a lánygyerek (lányunoka) jut be az állami helyre, a fiúgyerek meg csak a fizetős helyre, akkor nem az van, hogy a fiúnak kifizetik a tandíjat, a lányt meg férjhez adják/dolgozni küldik, hanem azt mondják, hogy fiam, így jártál, ha tanulni akarsz, szedd össze rá a pénzt, lám a nővéred/lányunokatesód meg tudta csinálni."

Egyrészt a hímsoviniszta is többnyire addig hímsoviniszta, amíg nem a lányáról van szó (pár kivétellel). A gyerek iránti szeretet sokakat képes civilizálni.

Másrészt ha a fiú jutna be az állami helyre, a lány meg a fizetősre, valszeg a lánynak sem fizetnék ki, ha nincs pénzük (ha lenne, a fiúnak is kifizetnék). Ez inkább pénzfüggő, nem nemfüggő.

Olyan meg már nincs, hogy valakit "férjhez adnak", ha magától nem megy :)

"Nagymamámtól 20-on éves korom óta azt hallgatom, hogy mikor házasodok, mikor lesz feleségem, gyerekem, elrepül felettem az idő és egyedül halok meg. Nyomja a süket dumát, közben ő maga is közel 40 évesen vállalta az első gyerekét."

Gondolom, a környezete sokat 'sztatta ezzel 40 éves koráig, és azt érték el vele, hogy belemenekült egy szar házasságba egy alkesszal. Szeretné, ha neked ennél jobb lenne, és nem biztos, hogy megérti, hogy ma már nem 'sztatnak egy fiatal szinglit.

"Vagy mindig megkaptam gyerekként hogy ne mondja rosszat az alkoholista apámról, mert "mégis csak az apám" meg bármi van az is marad és tisztelnem kell őt. Azt csak később tudtam meg, hogy mellesleg ő simán elvált az alkoholista nagyapámtól, pedig akkoriban nem volt "szokás" elválni."

Hát mert nagyapád "csak" a férje volt, apád viszont a fiacskája, egyedülálló anyának a fia a világ közepe, akit nem szabad kritizálni :)