Nem akarnak találkozni a barátommal, mert "idegen", de nem is akarják megismerni?

Van egy barátom, akivel durván négy hónapja vagyunk együtt. Igen, ez egy friss kapcsolat még számunkra is, de mindketten úgy érezzük, hogy ebből még lehet valami. Eddig nagyon jó a kapcsolatunk, mindent meg tudunk beszélni egymással és végre azt érzem, hogy valakinek fontos vagyok, törődik velem, szeret és támogat (nem, nem anyagilag). Valamint végre én is tudok tenni és dolgozni valakiért, meg tudom lepni néhány kedvességgel, tudok neki segíteni, szerethetem őt stb., és ez mind nagyon jó dolog, mert végre van valaki, aki ezt "elfogadja" és értékeli is. Na, mindegy, nem akarok túl szentimentális dolgokat hangoztatni és azért bennem is van annyi realitás, hogy tudjam, hogy azért valószínűleg nem együtt fogunk megöregedni és nem csak rózsaszín szívecskék vannak egy párkapcsolatban stb., de a lényeg az, hogy jelenleg számomra nagyon fontos a barátom és a kapcsolatunk.

A szüleim jól kezelik a helyzetet. Ő az első párom, szóval számukra is furcsa a helyzet és még nekik is bőven szükségük van időre, amíg ténylegesen megismerik őt stb. A párom külföldi származású, szóval kisebb nyelvi akadályok is vannak (tanul magyarul is és már csomó mindent megért, sok kifejezést ismer). Eddig tényleg jól működik minden, a párom és a szüleim is partnerek ebben, kedvelik egymást. Ugyanakkor a nagymamám és a nagynénéim, nagybácsikáim, unokatestvéreim már egyáltalán nem nézik jó szemmel... konkrétan kijelentették, hogy ők nem kíváncsiak rá, nem akarják látni, nem akarnak vele találkozni és eszembe se jusson hazahozni, mert ő egy idegen és nincsen helye a házban.

Talán ők már távolabbi rokonoknak számítanak, de a mi családunkban velük is tartjuk a kapcsolatot, többekkel hetente találkozunk, együtt ebédelünk/vacsorázunk. Nem ők határozzák meg a véleményemet és az érzéseimet, de nekem igenis számít, mert rosszul esik az, hogy ők ennyire barátságtalanok és elutasítóak a párommal szemben. Nem azt várom tőlük, hogy rögtön ugorjanak a nyakába és fogadják családtagnak, illetve azt is tudom, hogy ez egy speciálisabb helyzet, de annak viszont örülnék, ha picit nyitottabbak lennének, főleg azok után, hogy a tesóm és az unokatestvéreim párjai már rögtön az első perctől kezdve itthon érezhették magukat. A párom eddig nem tette szóvá, de szerintem neki is rosszul esik és nem érti, hogy miért ennyire ellenségesek vele szemben (jó, mondjuk szerencsétlen már kezdi megszokni, mert sajnos manapság nem annyira kedvelik a külföldieket Magyarországon) és én is rosszul érzem magam a családom viselkedése miatt, főleg, hogy az ő családja nagyon kedves és barátságos velem.

Mit tehetek egy ilyen helyzetben?