Mit gondolnátok, ha kórházba kerültök és még azt se kérdeznék meg hogy vagy? (több lent)

Én nem keresnék rosszat a viselkedésük mögött.

Félig még gyerekek, nem tudják, ilyen helyzetben hogyan kell viselkedni. Gondolom megszokták, hogy ilyenkor a szüleik intézik az efféléket: ők érdeklődnek a beteg rokonról, ők döntik el, mikor, kit látogatnak meg családilag, ők tartják fejben a névnapokat/születésnapokat, amire ők gondoskodnak ajándékról.

Szerintem egyszerűen nem gondolták, hogy maguktól is léphetnének.

De most fölteszek néhány kérdést neked, kérdező!

Honnét tudod, hogy férjedtől nem érdeklődtek?

Amikor bent volt nálad, vagy orvossal beszélt, utána a férjed elmesélte otthon, hogy hogyan vagy? Ha igen, akkor nem nagyon volt mit kérdezniük. Ha nem, akkor viszont fura, hogy miért nem mesélte el, ill. talán a gyerekek is úgy gondolták, hogy ha apjuk nem akar erről beszélni, akkor nem faggatják.

A férjed gondolom az egy hét alatt többször is volt bent nálad. Javasolta-e egyszer is a gyerekeknek, hogy menjenek vele és együtt látogassanak meg téged?

Nem igazán értem azt sem, mit jelent az, hogy váratlan baleset miatt kórházba kerültél, de a valóság nem ez, hanem valami hasonló. Még nick-neved sincs kiírva, mit titkolódzol? Ha a gyerekek előtt is ennyire tabunak kezeled a testi bajaidat, akkor ösztönös reakciójuk, hogy nem kérdezősködnek, hanem tudomásul veszik, hogy annyit mondotok erről, amennyit helyesnek tartotok, és nem akarjátok, hogy ők erről többet tudjanak.

Szóval én nem látom negatívnak a gyerekek viselkedését.

15!

Baxus 10 perc alatt rendesek le lehet zuhanyozni. Ha valki fel óráig áll a viz alatt, az finoman szólva is túlzás és pénzkidobás.

Mi a baj azzal, hogy nincsenek tutujgatva? Nem kell egymást szeretni, csak elfogadni. Álomkép az, hogy a partner gyerekét szeretni kell és a gyerek is majd imádja a nevelő szülőt. Előfordul, de nem túl gyakran. A gyerekek elfogadták hogy az apjukkal el, de nem érdekli őket. Semmi rossz nincs ebben

Egyetértek 70%-ossal. Nekem is szemet szúrt, hogy ilyenért szól valaki (akár nevelőszülő, akár vér szerinti). Csak mivel nem tartozott az alapkérdéshez, ezért nem akartam erről írni. Ha nem kell fillérezni, hogy kijöjjenek hó végén, akkor sóherség szóvá tenni ezt. Végül is nem órákig folyatják a vizet.

De ha a kérdezőt zavarja, mert felesben fizeti a rezsit, akkor azt kéne, hogy férjével megbeszéli, hogy a vízfogyasztást ne felesben hanem más arányban fizessék, és akkor máris nem fogja ennyire zavarni ez. Én pl. az apa helyében is inkább ezt akarnám, mint hogy a gyerekeimnek szóljak, hogy 10 percig zuhanyozzanak, ne 30 percig, mert a párom sokallja a vízfogyasztást.

És igen, az ilyen dolgok (meg eleve pl. ha tudják, hogy külön kasszán van apjuk és nevelőanyjuk) elidegenítő hatásúak, és ez is hozzájárulhat ahhoz, hogy nem érdeklődnek iránta.

Én kissé más véleményen vagyok, vannak egyszerűen bunkó emberek, az én munkahelyemen sok ember dolgozik, és főleg a férfiak iszonyú bunkók. Akkor sem köszönnek vissza egy nőnek, pl. nekem, de mindegyik kolléganőmnek van ilyen tapasztalata, ha egy nő előre köszön nekik. Valószínűleg ők is ilyen bunkók lesznek. Már most látszik. Ezek után, ha még köszönni sem fognak (lehet már most sem teszik) akkor pláne nem kell csodálkozni azon, ha nem érdeklődnek a hogyléted felől.

Az is lehet, hogy nem foglalkozik velük megfelelő módon se a férjed, se a gyerekek anyja. Ugyanis a helyes viselkedésre rá kell nevelni a gyerekeket, elmagyarázni nekik, hogy ha valaki, akár csak egy ismerősünk beteg, azt jobbulást kívánunk, üzenünk neki. Ha ezt senki nem tette meg, se a férjed, se az anyjuk, nincs mit csodálkozni.

De olyan is előfordul, hogy kulturáltan viselkedő családból jövő gyerek, mégis bunkóvá válik. A bunkóság génjeit örökölte, olyan mértékben, hogy sokszor még a nevelés sem segít rajta.