Hogyan lehetnénk jobb unokatestvérek?

Sajna 10 év alatt nem sikerült jó unokatestvéreknek lennünk. Ezen én mindenképpen szeretnék változtatni. De hogyan?

Én 13 vagyok, a tesóm 10, a fiú unokatestvérem 11, a lány pedig 6(most lesz 7).

A fiú igazaból a lánynak a féltestvére, nekünk nem vérrokonunk, de unokatestvérünknek tekintjük, ő is minket.

Kezdetben hallani sem akartunk egymásról.. Ugye egyszem gyerekként a "családban" mindenki rám figyelt. Kicsit nehéz volt elfogadnom a fiút, de megbarátkoztunk egymással. Utána megszületett a tesóm, akkor nagyon elhanyagolva éreztem magam. Végül vele is megbarátkoztam. :)

Pár év múlva viszont megszületett az (vér szerinti) unokatesóm. Hát őt már mégnehezebb volt elfogadnunk, mert mind a három gyerek tüntetett ellene. Végül őt is sikerült elfogadni, de nehezebben. Sajnos mikor találkozunk egymással, nem nagyon tudunk mit csinálni.. Már nem veszekszünk, nem klikkesedünk, stb. Mondhatni jó unokatestvérek vagyunk, de őszintén egyikünk sem tudná elmondani, hogy mi a másik kedvenc színe. Ez iszonyat zavaró(szerintem). Közös témánk sajnos nincsen. Tudom, hogy ha kicsit idősebb lesz a làny uncsitesóm, akkor több témánk is lesz, de sajnos egy éve elköltöztünk, és úgy érzem, egyre jobban távolodunk el egymástól. Most szünetben találkoztunk egymással, hát mit ne mondjak éppen csak ki tudtuk nyögni, hogy hogy vagytok, csak ültünk ott.

Mit lehetne tenni, hogy szorosabb legyen a kapcsolatunk, és legyen közös témánk?