Az egész családom utál és szórakozik rajtam gyerekkoromtól. Mit tegyek? Miben lehetek hibás?

Szerintem ez az egész akkor kezdődött, amikor anyám még nem volt férjnél és a két testvére, nagynénje, keresztanyja, aztán a szülei is egy pasast próbáltak rásózni, hogy az legyen a férje, mert az ért mindenféle szereléshez, szerintük férfias, jó társasági ember meg ilyenek, de anyám másba volt szerelmes, aki a szöges ellentéte volt annak a pasasnak meg anyám családjában a férfi családtagoknak. Ő lett az apám, aki amint összeházasodott anyámmal, rögtön az utálat tárgya lett. Férfiatlannak bélyegezték, mert világos szőke volt a haja, nem volt nagydarab, csak magasabb és nem szerelt semmit, ráadásul nagyon visszahúzódó, csendes, társaságkerülő ember is volt, de ő már 7 éve meghalt. :(

Megörököltem apám kinézetét és a személyiségét, én lettem az anyai ágú rokonaim céltáblája. Mikor anya meghívja őket minden héten vendégségbe, mindig belém kötnek, megaláznak. Anyám soha nem szól rájuk. A két nagybátyám a legrosszabb, ők a hangadók. Az idősebbik nagydarab kezdi mindig, akit a fiatalabbik vékony követ. Mikor az idősebb nagybátyám mondja, hogy csak a sörhasú férfiak számítanak férfinak, a fiatalabbik nagybátyámat mindig kimenti ez alól, cserébe ő is partner és belém köt, hogy férfiaknak nem szokott világos hajuk lenni, mikor vallom már be, hogy b*zi vagyok. Általában ez meg hasonló beszólások mennek mindig. A nagyszüleim nem vesznek benne részt, de nem is tesznek ellene, a többi rokon meg mind nevet rajtam, én meg nem bírom már ezeket.

És ha megpróbálok meglógni a hétvégi összejövetelekről, anyám büntetésből bezárja a szobámat egy hétre, ahová egyébként vissza szoktam vonulni, ahol a gépem meg a könyveim vannak és tanulni se tudok. 11 éves voltam, mikor apám meghalt, utána szálltak rám a rokonok, először nagyon nem bírtam, az első pár ilyen után sírtam anyámnak miatta, de ő mindig lerázott, hogy ők vicces, harsány emberek, én meg olyan unalmas vagyok, mint az apám volt, és csak ki akarom vonni magam a társasági életből, szégyelljem magamat, mindenen megsértődök meg hasonló válaszok. Mára már sikerül szó nélkül végigülnöm a közös ebédeket, de nagyon elegem van az egész családból. Apai ágon csak idős, nagyon beteg nagyszülők vannak, nem tudok kihez fordulni. :( Ebben a hónapban töltöm a 18-at, ideje tennem valamit, de nem szeretnék sima érettségivel munkát vállalni, tovább akarok tanulni először.

Nem tudom, baj-e, hogy ilyen későn írom ezt a kérdést, azt sem, hogy ide való-e, de most találtam ide.