Hogyan kellett volna reagálnom?

Tegnap egész nap szinte talpon voltam, az egyik szomszédos városban volt elintéznivalóm, így mire hazaértem, nagyon fájtak már a lábaim és hihetetlenül álmos voltam, mert az éjjel sem aludtam valami nagyon jól. Estefelé írt az unokatesóm, hogy nem akarok-e átmenni hozzá, de mondtam, hogy esélytelen, nagyon fáradt vagyok. Erre elkezdi, hogy ő is fáradt, meg nem igaz, hogy nem vagyok képes átmenni. A fejemhez vágta azt is, hogy mindig amikor ő akar menni valahová, akkor senki nem rá. Azonban ez nem igaz. Mondtam is neki, hogy bocs, hogy egyszer fáradt vagyok.

Aztán elkezdi, hogy ő eltervezte, hogy nem fog bent ülni, meg hogy minden nap mozogni kéne, de mindenki cseszik rá kimenni. Itt aztán kicsit már felhúztam magam, mert nem igaz, hogy nem lehet megérteni azt, ha valaki fáradt. Mindig mindennek úgy kell történnie, ahogy ő azt eltervezte.

Kicsit már elegem van ebből.