A mai világban miért lett szokás, hogy a testvérek meg az unokatesók alig vagy egyáltalán nem tartják a kapcsolatot?

Az én családom úgy néz ki, hogy van egy rendes testvérem de ő autista. Akkor apám első házasságából van egy féltesóm, de ő hozzá nagyon ritkán megyünk. Inkább ilyen nagyobb ünnepeken. Azt kell róla tudni, hogy családja van már 30 elmúlt. Nagy szülők már nincsenek. Első unokatesóm van 3. Kettőt már évek óta nem láttam, egyik meg még kicsi. Másodunokatesóm van sok, de csak egy-kettővel szoktam találkozni, mikor megyünk rokonokhoz, de azt is kb egy évben egyszer. Ott van az egész elcseszve, hogy a szüleim nem is nagyon keresi velük a kapcsolatot. Pedig szoktak hívni minket vendégségbe, de mindíg csak "majd". Talán egy évben egyszer van, hogy elmegyünk valami rokonhoz, egy ebédre vagy hozzánk jön valaki, de a szüleimen látszik, hogy semmi kedvük hozzá. Úgyhogy elég erőltetett szokott lenni. Az a legszomorúbb, hogy meg kell valakinek halnia ahhoz, hogy össze jöjjön a család. Igazából a napokban gondolkoztam el azon, ha a szüleim nem lesznek, akkor ki marad a családomból, hát nem találtam túl sok embert. A bátyámmal nem tudom, hogy alakul.. Ma voltam a Mamám testvérénél locsolkodni. Ott volt az egyik unokája, kb velem egy idős, fain gyereknek látszott, ha nem sietett volna biztos megkérdeztem volna, hogy nincs-e kedve meginni valamikor egy sört vagy eljönni valamerre. Elmondtam anyámnak, csak legyintett, hogy minek akarok kavarni. Nem azt mondom, hogy folyton járjunk a rokonok nyakára, de azért néha igazán jó lenne össze jönni. Mikor éltek a nagyszülők, ők mindig elvittek valakihez és én élveztem. 18/f