Nagybácsi-unokahúg házasság: mik az esélyeink?

Elvileg nem engedélyezik - de ha helyesen tudom, tehetnek kivételt. Egyelőre hivatalos helyen még nem informálódtam erről, de mivel vér szerinti rokon, valószínűleg genetikai vizsgálathoz kötik (nem szeretnénk közös gyermeket, viszont nem meddő egyikünk sem, a szavunkra meg nem adhatnak (persze elvileg anélkül is nemzhetnénk gyermeket, hogy összeházasodunk... de a törvény az törvény...)).

Nagyjából milyen esélyeink vannak? Persze magunk miatt kérdezem, de úgy általában véve hány százalék lehet egy olyan eredmény esélye, amivel engedélyt kaphatnánk?

Tudom a törvény szempontjából ez nem változtat semmin, de a nagybátyám apámnak csak féltestvére, nagymamám első házasságából született (fiatal, naiv, szerelmes és meggondolatlan volt... jaj nagyi...:) ), az édesapja nem magyar származású (török, és a halála után (2 éves volt kb. a nagybátyám akkor) a török nagynénje nevelte fel - ez nem fontos a kérdés lényegi szempontjából, csupán annyiban, hogy gyermekkoromban nem ismertem őt), és főleg rá ütött. Na én meg szakasztott anyám vagyok (kivéve a nagyi fiatal szerelmes bolondságát :D :D viccelődés vége, zárójel bezár) - persze a génkészlet 50-50% a két szülőtől, akkor is, ha egyikükre látszóag jobban hasonlítunk. A mamám ágán nem tudunk öröklődő betegségről, vagy hajlamról - persze a recesszív géneknek pont az a lényege, hogy az általuk hordozott (legyenek akár azok hibás) tulajdonságok csak akkor ütköznek ki, ha egy másik ilyen génnel találkoznak, ami rokonok esetében gyakoribb... Bár ne emlékeznék arra a bioszórára, nem mintha attól, hogy nem tudnám, ne lenne igaz :( Jelenthet egy "egzotikus" apa és az, hogy nem tudunk Down-kórról, autizmusról, vakságról/siketségről, súlyosabb szív vagy egyéb betegségről a szűkebb (és a fontosabb, hogy vér szerinti (mert "mostoha" (*száj kimosás*) esetében sajnos tudok ilyet) rokonságban, akárcsak egy hajszálnyi reményt is?