Nálatok is úgy van, hogy a párotok szülei és a te szüleid csak ritkán vagy egyáltalán nem találkoznak?

Bátyám barátnőjével 3,5 éve vannak együtt, 3 éve együttélnek, most vettek házat: a szülők konkrétan, "szándékosan" még nem találkoztak. Apám találkozott a lány szüleivel, de az is kvázi "véletlen" volt, és nem az a tervezett dolog, hogy na akkor a szülők ismerjék meg egymást, hanem apám ment a házat építeni segíteni.

Én a párommal 1,5 éve vagyok együtt, nálunk is a szülők eddig szó szerint véletlen találkoztak, egyszer a tesco-ban összefutottunk velük, és akkor lettek bemutatva, de ennyi.

Mifelénk akkor szokás a szülőket összeismertetni úgy igazán, amikor már eljegyzés is van.

A két szülőknek nem szokás tartani a kapcsolatot.

Az én anyósomék és a szüleim a 15 év alatt 2 alkalommal találkoztak akkor is úgy, hogy hivatalos volt a találka. (esküvő, temetés)

4 éve vagyunk együtt, egy éve vagyunk házasok. Talán 4-5 alkalommal találkoztak egymással a szülők. Egyszer, amikor a férjem szülei meghívták az enyémeket magukhoz, ez volt a bemutatkozó találkozásuk, itt már amúgy jegyesek voltunk, és az esküvőt is ekkor beszéltük meg úgy nagyjából, mármint hogy mi a pontos dátum, mi a helyszín, stb. Másodszor a szüleim hívták meg őket, hogy viszonozzák a vendéglátást. Harmadszor az esküvőnkön találkoztak, aztán a fiunk születésekor (akkor én nem voltam ott, mi még a kórházban voltunk), és még így egy-két alkalommal unokalátogatás címszó alatt találkoztak egymással.

Nem sok dolguk van nekik egymással, pedig egy városban élünk mindannyian, sőt, egy városrészben is, de nem is ismerték egymást korábban még csak látásból sem. A férjem szülei nyugdíjasok, enyémek még aktívan dolgoznak, ráadásul tök más területen, mint ahol a férjem szülei tevékenykedtek, na meg igazából más korosztály is, anyósomék idősebbek sokkal (én első gyereke vagyok a szüleimnek, a férjem a negyedik az övéinek). Az érdeklődési körük is teljesen más, és személyiségre is nagyon eltérnek egymástól. Nincsenek rosszban egymással, vagy ilyesmi, de kölcsönösen furcsának tartják a másikat valahol, szóval nem hinném, hogy puszipajtások lesznek valaha is.

Nálunk is ritkán találkoznak.

Amíg nem voltunk házasok: egyszer a bemutatáskor, egyszer az eljegyzésen, egyszer a házasságkötéskor (2 év alatt).

Azóta eltelt 6 és fél év. Ezalatt kétszer temetésen találkoztak; egyszer apukám egymaga járt náluk; egyszer-kétszer nálunk találkoztak, mikor anyósomék minket meglátogattak (szüleim ui. velünk egy városban laknak); továbbá egyszer a kisfiam keresztelőjén találkoztak.

Nem az én szüleimen múlik... Igaz, 100 km a távolság, de szüleimnek nem gond az utazás. De ha nem hívták őket, mit csináljanak? Ők ellenben sokszor hívták anyósomékat, de amikor anyósomék nálunk (tehát szüleimmel egy városban) jártak, akkor sem akartak sosem odamenni. Így lett egy-két találkozás a mi házunkban. Szüleim lakásában soha életükben nem jártak.

Nem vagyok híve a nagy összeborulásoknak (szüleim sem), pl. fölöslegesnek tartanám (ami másik kérdésnél jött elő), hogy a nászék egymásnak ajándékot vegyenek névnapra, szülinapra, karácsonyra. De a "hivatalos" alkalmakon kívül évente egyszer találkozhatnának. És persze felváltva, tehát mindegyik fél látogassa meg a másikat otthonában. De nyilván ehhez mindkét fél kell. Anyósomék egyébként másik nászukkal sem találkoztak gyakrabban, pedig velük egy városban éltek.