Ti ennétek vagy innátok más gyereke után a tányérjából/poharából?

Kisgyerekes anyaként írom azt, hogy a nővéred hozzáállása több, mint zavaró.

Én sem ennék más után- főleg nem vendégségben, még ha szoros, családi is a kapcsolat.

A saját gyerekem után is csak időnként, de ez sem rendszeres.

Ha a nővéred ilyen kényes, akkor legyen igényes a háztartására, önmagára, a vendégszeretetére is: semeddig nem tart elővenni egy tiszta terítéket és elmosni sem.

Nekem sem higiénikus, nem jó érzés lenne összeharapdált ételeket fogyasztani, ha egyébként ehetek normálisan is.

A te hozzáállásod közelebb áll hozzám, a nővéred túllihegi, nem is kicsit. Attól, hogy neki ez tetszik, meghagyhatja neked is azt, hogy ne legyél köteles ugyanúgy gondolkodni ebben a kérdésben (sem), mint ő.

Valahol itt kezdődik a tisztelet és az intelligencia.

Hát... enni még csak-csak, mert ettem már más maadékát is meg, a gyerek nem más. Bár csak akkor, ha az ételt a gyerek tányérról, evőeszközzel ette (tehát nem olyan, hogy beleharapott a szendvicsve stb.) ha tényleg éhes vagyok és még gusztusosan néz ki az étel, meg van magára az ételre gusztusom. És persze új villával.

Inni páromon kívül senki után, még anyám után sem szeretek... ráadásul a gyerek nyála csont ugyanolyan, mkint más nyála... attól mlg, hogy fiatal meg pici meg cuki...

Nővérednek elmentek otthonról. Nem azzal van a baj, hogy ő eszik/iszik más ember után, hanem, hogy ezt a véleményét rád akarja erőltetni.

Mondj nyugodtan mindig nemet. A nővéred baja, ha ezen megsértődik.

Én kizárólag a férjem után iszok. Az evés már nem ilyen kritikus, egy-egy falatot néha megkóstolok más tényérjáról.

Nekem az anyósom ilyen kínálgatós a saját ételéből...kedvencem, mikor étteremben mondja, hogy egyek nyugodtan az ő leveséből...brr...

Én a tesóm gyereke után simán megettem a maradékot, illetve a mai napig eszünk iszunk egymás után. Ő nekem egy közeli rokon. Idegen gyerek után nem ennék, de a tesóm gyereke nem idegen.

Amúgy igen finnyás vagyok, idegenek után soha nem ennék innék, még azt is megválogatom melyik kolléga szülinapi sütijéből eszem, főleg a cukrászdaiból, a háziból nem.

Érdekes vagyok, de a tesóm gyerekével jóban is vagyunk most már 16 de eszünk iszunk egymás után.

14 vagyok

Nekünk ezt soha senki nem erőltette ez csak így alakult ki.

Nem örülnék ha valaki rám akarna erőltetni bármit is.

Ha te nem akarsz az unokatesód kajájából enni akkor ne egyél.

Nem. Én a saját gyerekeim maradékát sem eszem meg,egyrészt már 95 kiló lennék ha mániákusan eltakarítanék mindent amit meghagynak ,másrészt finnyás vagyok,ez van.

Nálam az evőeszköz,fogkefe,pohár az ilyen kategória,nem érdekel ki mit gondol.

Soha senki után nem eszem és nem iszom, függetlenül attól, hogy gyerek vagy felnőtt, rokon vagy nem rokon.

Tesód valószínűleg még mindig abban a szindrómában szenved (vagyis ő nem, csak a körülötte lévők), amikor a gyerek a világmindenség egyetlen cukorvirága, az édesen nyáladzó csillámpóni, akinek rózsaszín a kakája, muzsika a bőgése és minden, amit a kezecskéjével, szájacskájával vagy adott esetben a nyálával megérint, arannyá válik és érezd magad megtisztelve, ha neked ajánlja fel a kis drága összemócsingolt maradékát.

Én a helyedben megmondanám a tesódnak, hogy te nem eszel a gyerek után, nem tűröd ha lenyálaz, és ha ez nem tetszik, akkor nem kötelező a gyerekkel foglalkoznod.

Én megeszem az unokaöcséim maradék kajáját,ha úgy adódik,nincs vele bajom. De csak utánuk eszek,senki más után nem tudok.

Azt viszont nem várhatja el tőled a nővéred,hogy ez neked természetes legyen,meg kéne értenie,hogy ez téged zavar és kész