Van olyan családtagod, ha nem is közvetlen, akit utálsz, de kénytelen vagy vele olykor "jópofizni" a békesség kedvéért? Kölcsönös az utálat, vagy csak te utálod őt?

Van (több is:S)

Őket nem érdekli a dolog, engem az frusztrál, hogy nem kell, hogy érdeklődjenek, de ha nem teszik, akkor ne kelljen előadni, hogy milyen "összetartó" család vagyunk. Meg ne legyen az, hogy ha unatkoznak, akkor megjelennek, és elkezdenek mindenbe beleszólni (legalábbis megpróbálni).

Minek? Kinek (szól a színjáték)? Fogalmam sincs. Kutyát nem érdekel (hogy jóban vagyunk-e vagy nem), de nem is tartozik senkire.

A bátyám barátnője

Na ő az,aki folyamatosan kiveri nálam a biztosítékot.Mazna,teszi-veszi magát,közönséges és sötét mint az éjszaka.

Alig beszélek vele,csak ha nagyon muszáj,de nem szólogatok be neki a családi békesség kedvéért.

A tesóm és a felesége, akikkel ilyen nem jó a viszony, de nem utálom őket. Egyszerűen egész más az értékrendünk, a stílusunk, a nézeteink, és így nem tudunk mit kezdeni egymással. Így inkább nem is keressük egymás társaságát. A sógornőm tud úgy viselkedni, mintha utálna, de nem tudom, tényleg utál -e, nem is érdekel.

Ha olyan a helyzet, hogy össze vagyunk kényszerítve, pl. rokonoknál, akkor nem jópofizunk. Vagyis nem érzem annak. Udvariasan elbeszélgetünk, megadom nekik a tiszteletet, attól még, hogy nem olyanok, mint mi, nem biztos, hogy rosszabbak. A gyereküket pl. kifejezetten szeretem. Inkább náluk érzem az erőltetett jópofizást, mikor álvigyorral az arcán olyan megjátszott örömmel üdvözöl, mintha összejárnánk, de érzem mögötte a negatív érzelmet.

Az egyik a Sogornőm. Úgy beszél a saját gyerekével, mint a kutyával. Meg a másik testvére gyerekeivel is. Folytonos b.az.dmegolás, qrvaisten a hülye fejednek, nesze zabálj, csak kussolj már, mindezt 10 éves gyerekhez intézi. Végtelen primitív nőszemély, nem csoda, hogy 34 évesen nincs pasija, és az anyjával él, az égvilágon semmit nem tud felmutatni. Csinált egy gyereket 20 évesen, a pénzét meg elszorja. Amikor a gyerekek véletlenül a korpás kekszéből ettek, amit székrekedésre fogyaszt, kiverte a kezükből és rájuk ordított, hogy egyenek fehér kenyeret. Azt hittem elsüllyedek. Egy irigy, tanulatlan, rosszindulatú pitsa. Amúgy engem nem piszkal, de amit a gyerekekhez intéz, az nálam kiveri a biztositekot.

A másik, az a Sógor bácsi, ő szimplán alkoholista, aki tönkreteszi a Keresztanyam, a gyerekeit, és részegen kiall az utcára és fennhangon szidja az apámat, meg az egész (amúgy normális) családomat. Engem ő szintén nem szokott piszkálni, ezért néha beszélünk a boltba, vagy az utcán, de azt mondanom sem kell, hogy aki a családomat szidja, annak legszivesebben lekevernék egy nagyot. . Bocs ha hosszú lett, én is sokat elfojtok!

Az anyósom.

Felszínesen elvagyunk, de totál bizalmatlanok vagyunk egymás felé. Amikor neki tele lesz velem a hócipője (mert nem ugrálok úgy, ahogy ő fütyül), akkor szünetel a kapcsolat, nem hív minket és nem jönnek ők sem. Ilyenkor ugye a fiát és az unokát sem látja. Szerintem miattuk (és csak miattuk) utána megenyhül egy időre. Ez így megy ezer éve és így is fog maradni. Egy kiállhatatlan parancsnok természet, én meg vastagon lesz@rom...