Az baj, ha nem akarom látni a rokonaimat?

Életkori sajátosság. De azért egy minimális kapcsolattartást erőltess magadra.

Én nem vagyok kamasz,de mi mindig voltunk vagy 15-en sok idős nagynéni zavarba ejtő megjegyzéseket tett és a közös vacsi veszekedéssel zárult,de ha neked kiegyensúlyozott a családi háttered nincs miért feszengned, próbálj feloldódni.

Nem baj ha ilyen vagy...Mi a csudának lenne baj???? Én magam sem szoktam ezzel másképpen lenni sokszor, mivel alapelvem az, hogy NEM A ROKONSÁGI FOK OKÁN szoktam értékelni az embereket, hanem elsősorban a TULAJDONSÁGAIK OKÁN...Éshát mivel az én rokonságomban is meglehetősen sok olyan illető tartozik, akiket EMBERILEG semmibe sem nézek, hát nagyon kevés olyan rokonom van, akire bármikor is kíváncsi vagyok...Ha egy-egy családi összejövetelen már TÚL SOK olyan rokon van, akiket nem tartok semmire sem, akkor énis kijelentem kerek perec, hogy ne is várjanak az összejövetelre, és ennyi...Aztán meg hogy ki mit szól a dologhoz, az már egy cseppet sem érdekel...Szóval ne aggódj...Az olyasmi mentalitás mint amit írtál a bevezetőben, nemcsak rád jellemző, és nemis szégyelni való dolog...Inkább nézd úgy a dolgot, hogy:"Ilyen vagyok, ilyen az egyéniségem, akinek meg nem tetszik, hát akkor az elmehet valami melegebb éghajlatra"...