Gyerekruhák ingyen, de viszonzás nélkül?

Pedig egyszerű a megoldás. Felrakod apródra, elmész ruhabörzére, a rokonnal pedig közlöd, hogy most nem tudsz adni, mert kellett a pénz, és eladtad a ruhát.

Ha jó a kapcsolatotok, nem fognak megsértődni rád.

Egyébként ti nem terveztek kistesót?

Mondjátok azt Ti is kis tesót terveztek, innentől minden az övé, teszitek félre (irány eladni). Az meg, hogy nem lesz? Van olyan, hogy valakinek csak 1 gyerek lett, hiába a próbálkozás nem jött a kisbaba, ez van! Mire eszébe jutna, hogy mintha terveztetek volna még 1-et addigra kinövi az övé is.

És lécci, ha valami nem tetszik kedves felhasználók inkább ne pontozzatok sehogy se, köszi!

19-essel értek egyet.

Ez tipikusan a "néma gyereknek anyja se"-szituáció.

Adod, adod, adod és kifelé vigyorogsz hozzá, belül meg puffogsz. Hát meg is érdemled!

Honnan a fenéből tudja az a másik, hogy akarsz valamit tőle? Vagy hogy kell a pénz?

NEM a kollégád, hogy egyértelmű legyen, hogy ez tényleg nem ingyen van!

Rokonok vagytok!

Rokonok között (ha jó a viszony) sokkal inkább az a jellemző, hogy ingyen, bármilyen ellenszolgáltatás nélkül segítünk. Nem hátsószándékkal és nem keserű pofával.

Az a gond, hogy te magyarázkodni akarsz. Nem kell. A tiétek, ti vettétek. Ha akarjátok, elajándékozzátok, ha akarjátok, nem.

Fogod, felrakod apródra és eladod. Nem kell magyarázkodnod.

A 100ezres babakocsit pedig kérd vissza.

Szerintem túlbonyolítod. Te jó szívvel adtad, ők meg nyilván elfogadták.

Most már ti nem tudjátok odaadni anyagi okokból, de ők nem látnak a fejetekbe hogy ezt tudják. Legközelebb ha találkoztok egy mondatban elmondod. Ennyi.

23-as vagyok.

Persze, hogy nem voltam ilyen szituációban!

Mert csak akkor adok, ha az nekem nem fáj.

Ha valamitől nem szívesen válok meg, akkor nem összeszorítom a fogam és odaadom akkor is, mint te, hanem szépen kinyitom a kicsi kis számat és gond nélkül mondok nemet. Nem problémázok azon, hogy jaj most mit fognak gondolni rólam.

Te sem lennél ettől szívtelen, csak racionális.

És ha tényleg olyan okos, normális az unokatestvéred, akkor ő se érti félre (persze feltéve, hogy normálisan elmondod neki).

Persze nem lesz olyan könnyű, mintha már az elejétől így csináltad volna és nem ész nélkül adakozol.

A legrövidebb út, mindig az egyenes, azaz az őszinteség. Nem kell túlbonyolítani a dolgot, szólsz nekik, h ne haragudjanak, de nagyon drága minden, így a továbbiakban a drágább ruhákat muszáj vagytok eladni.

Ne gyárts előre elméleteket, h mire mit fog válaszolni, túlkomplikálod a dolgot.