Családi eseményre a családtagokat (is) illik meghívni. Vagy ez már elavult gondolat?
Párom húga újraházasodott, párját ismertük, a családból mi párommal voltunk az egyetlenek, akik nem bombázták mindig őket mindenféle gonoszkodó megjegyzéssel. Hát az esküvőre nem hívtak meg minket (de egyébként senkit a családból). Utólag tudtuk meg, hogy megvolt az esküvő, még lagzi is volt a haveri körükkel. Nem rejtettem véka alá a véleményem, nem a hátuk mögött köpködtem rájuk, hanem mikor egyszer nálunk voltak és mondták, megmutatják a képeket, én közöltem velük, hogy nem vagyok a képekre kíváncsi, ha már nem tudtak elhívni az esküvőre. Értem én, hogy sokba kerül, és spórolni akartak (meg azt is értem, hogy ránk sajnálják azt az egytál ételt, a haverokra nem, akik közül talán még egy az, aki haver), de az nagy pofátlanság volt, hogy a szertartásra nem hívtak meg, meg mégis csak családi esemény lenne. Erre csak néztek kikerekedett szemmel, hebegtek, hogy nem is jutott eszükbe, hogy azért a szertartásra legalább el kellett volna hívniuk (de érdekes, fél évig tervezték az esküvőt, hol és hogyan legyen). Jó, ezen túltettük magunkat.
Jöttek-mentek a családi összejövetelek (karácsony, húsvét, szülinap, csakúgykertiparty, mind persze nálunk, mert más a családból nem csinált ilyeneneket), minden családtag jött, evett, jól érezte magát. Aztán jött két ballagás is, az egyik a fent említett húgéknál (az előző házasságból lévő kamaszgyerkőcé), meg párom nővérének a kisgyereke. Ahha, hát utólag tudtuk meg, hogy a 4. testvér mindkettő ballagáson ott volt, meg volt hívva, mi meg egyikre sem voltunk elhívva. Mindkét ballagáson ráadásul ott voltak más haverok is. Na, ezen már tényleg kiakadtam. Felfüggesztettem a "család" felé a teríts-meríts "családi" összejöveteleket, erre hallom vissza a hátam mögül (szomszédtól), hogy hogy szid párom összes rokonsága, hogy én ilyen meg olyan szemét vagyok, meg smucig, meg lusta disznó, hogy nem csinálok ilyeneket. Párom erre csak annyit mondott, hogy ne is foglalkozzak azzal, amit mástól hallok. Na jó, de hát rólam beszélnek így?!
Egy szónak is száz a vége, én totál kiakadtam. Hasonló helyzetben Ti hogy reagálnátok?
(Bocs, ha hosszú lett.)
Én max furcsállnám, de nem akadnék ki. Az ő dolguk, hogy kiket akarnak a családi eseményeiken látni, ha engem nem, akkor nem, ellenben én sem látom majd szívesen az általam rendezett eseményeken és ezen nem lesz joga megsértődni.
Mondjuk azt a kitörést is kicsit túlzásnak tartom, hogy mit képzelnek magukról, hogy nem hívtak meg az esküvőjükre. Ők nem családi eseménynek gondolták, ez van. Nincs ebben semmi gáz. Az gázabb, hogy még ilyen daccal szóvá is teszed. Ergo szerintem itt mindkét részről vannak érdekes dolgok.
Egyet értek a kérdezővel, hogy az esküvő tényleg családi esemény, hacsak nem "2 tanús" - azaz senki nincs ott.
Nem értek egyet azzal, aki szerint továbbra is egyoldalúan kéne csinélnia a "teríts-meríts" bulikat (ez jó kifejezés).
Magadban le kellene rendezned, hogy mit várhatsz tőlük. Most még nem tudod elfogadni, hogy ők ilyen "hálátlanok", mi lehet veled a bajuk.
Ha most keresnéd a társaságukat, és jutatnás az okokat, és felhánytorgatnál, akkor az tényleg semmire nem lenne jó.
El kellene fogadnod, hogy nem vagy szimpatikus nekik, és nem "értékelnek" annyira, amennyit te "megérdemelnél".
Erőszakkal nem lehet barátkozni.
Ha nagyobb távolságot tartasz, és lehiggadsz velük szemben, lehet, hogy jobban el fognak tudni fogadni.
Ne haragudj, nekem is van ismerősöm, aki minden nem jelenlévőről kidumálja, hogy hány forintot zabált meg nála. Ha veszem a fáradságot, és megtisztelem őt a látogatásommal, akkor elvárom, hogy vagy jószívvel megkínáljon, vagy tartsa meg magának, de ne hánytorgassa fel, amivel önkéntesen megkínál.)
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!