Hogyan lehet azt feldolgozni, ha egy borzalmas autóbaleset után kerekeszékbe kényszerült a keresztapám?

Ha egy fontos, szeretett személy kerekes székbe kényszerül, akkor azt tehetjük, hogy igyekszünk komfortossá tenni számára az életet úgy, hogy azért nem emlékeztetjük minden percben a bajára. Tapintatosnak kell lenni, mert a túltengő sajnálkozás és atyaúristenkedés pont az ellenkezőjét váltja ki. Igyekezz észrevétlenül széppé tenni számára a világot. Feldolgozni a dolgot nem neked nehéz aki ép vagy hanem neki. Ebben segítheted őt csak ne légy tolakodó.

Ki akarja feldolgozni? Te? Vagy a k.apád?

10 de nem derült ki milyen volt vele a viszonya, az nem zavar? Pont ettől nem lehet érdemben választ sem adni. Mert teljesen más ha ő okozta a balesetet vagy jelen volt, ha a ketesztapuka neveli mintha egy távoli viszony van és csak ünnepnapokon találkoznak vagy még akkor sem.

Mondjuk bocs, de ezt tényleg neki kell feldolgoznia, nem neked. Segíts neki, ha kéri, támogasd, hallgasd meg, ha beszélni akar róla, de ne süssön belőled a világfájdalom, mert ezzel csak fokozod az ő “semmire se vagyok jó” érzését, ami sajnos a hirtelen lebénultaknál nagyon gyakran megjelenik.

Nem ertem a kerdest. Neki kell feldolgoznia. Meg a tarsanak, vele elo kozeli hozzatartozoknak.

Jó érzés lepontozni az objektív válaszokat? Legalább cáfolná meg valaki, hogy mi benne a rossz. Ha nekem lebénul valamim, akkor azt nem másnak kell feldolgoznia, de biztosan én gondolom rosszul és nekem valójában élveznem kell az egészet...