Miért érzi úgy sok ismerősünk, hogy nekünk kellene megmenteni, segíteni a rokonainkat?

Egy utcában lakunk 5 ház eltéréssel az idős rokonnal (79) és 2 gyerekevel (55, 58). Elég szerény anyagi körülmenyek között élnek, a 'gyerekek' munkanélküliek, nyugdíjhoz sincs elég évük. Bárkivel találkoznak, fennhangon mesélik, hogy nincs pénzük, nincs kifizetve a rezsi, nem lesz mit enni stb.

Minket sem vet fel a pénz, minden Forintnak meg van a helye, de soha nem kesergünk másoknak emiatt és a gyerekeknek is meg van mindenük. Ennek viszont az az eredménye, hogy aki csak illetékesnek érzi magát (főleg az idősebb korosztály), megtalál minket, hogy miért nem segítünk nekik. Nagyon fárasztó és zavaró tud lenni, mikor a boltban beszólnak, hogy én bezzeg mennyi flancos drága kaját veszek(laktóz és gluténmentest az egyik gyermekünknek), a család többi része meg éhezik. Ennél csak az a zavaróbb, amikor valamilyen hivatal (pl. családsegítő) talál meg minket ezzel.