Hogyan öntsek lelket a rokonomba?

A Nagynéném, aki engem 12 éves koromtól nevelt nemrég töltötte a 77. évét. 1-2 éve simán letagadhatott volna pár évet az akkori korából, de most egy kicsit megzuhant. Lefogyott, mert dietaznia kellett a refluxa miatt, kicsit mintha össze is ment volna, be volt esve az arca. De igazan januártól kezdődtek a bajok. Folyamatosan kijön az aranyere, minden baja van miatta. 200 fölötti vérnyomással magára hívta a mentőt. Aztán kiderült, hogy mindkét szemen szurkehályog van. Pedig alig várta, hogy elmenjen a szemeszetre , szemüveget csináltasson és tudjon végre olvasni. És ha ez nem elég, hétvégén elesett az utcán és combtőig be van gipszelve az egyik lába. A lanyanal van most, de borzasztóan el van keseredve. Én itthon vagyok a másfél evesemmel, fél óra vonatuttal a Keletitol, gondoltam rá, hogy megkérdezem, hogy lenne esetleg kedve itt lábadozni, de szerintem jobb neki bent Pesten orvos szempontjából, vezetni nem tudok sajnos.

Az persze tervben van, hogy meglatogassuk egy kicsit, mondtam Neki, hogy nyugodtan hívjon (egyébként is 2 naponta beszélünk egymással), meg ha bármi van, akkor is hívjon, ha más nem, akkor a férjem megy és segít, de nagyon maga alatt van, és ez nagyon fáj.