Vajon miért nem volt még keresztanyukámnak senkije? Hogyan hozhatnám össze valakivel?

Kedves kérdező! Nagyon szépen kérlek, ne játszál kerítősdit. Hasonló helyzetben vagyok, mint a keresztanyud, még a korunk is pont ugyanaz, csak én férfi vagyok (még a gondolatot is verd ki a fejedből, érted mire célzok...;)).

Egyszerűen nem szeretnék párt, főleg nem olyat, akivel egy fedél alatt kellene élni.

Olyan kultúrális közegben dolgozom, ahol egyrészt full elképzelhetetlen, hogy valaki nem alapít családot, másrészt természetes, hogy mások kerítenek neked valakit. Egyszerűen megőrítenek, nem viccelek, egész fotóalbumokkal jönnek, leb@sszák elém, és közlik, hogy válasszak... Amúgy kifejezetten felvilágosult közeg, miután ezredszerre is köszönettel visszautasítottam, és egyértelművé tettem, hogy én ezt az egészet nem szeretném, legközelebb széles mosollyal nők helyett férfiakat kezdtek kínálni... Miután megint visszautasítottam, annyi volt a reakció, hogy jaj, nem kell ezt szégyellni a 21. században.

Szóval kérlek, könyörgök, hagyd békén! Ha olyan a viszony, akkor beszélgess vele erről. Nem számot kérően, és nem is tukmálva, csak beszélgessetek. Ha kiderül, hogy mondjuk túl félénk, vagy kevés az önbizalma, de amúgy szeretne partnert, akkor ajánld fel neki, hogy kerestek együtt szakembert (szintén nem tukmálva, csak érezze, hogy számíthat rád, ha kell segítség). Ha viszont szimplán nem szeretne, akkor fogadd el, és ne is hozd fel újra a témát.

Így utólag inkább ne mentem volba férjhez. Tartottam volna hobbi-himbilimbiket.

Jól érezzük egym@st, ha végezte vele mehet haza.

Nem kell alkalmazkodnom senkihez, nem kell más után takarítani, másra főzni mosni.

Még irigylem is 😉

Én 35 éves koromig elvoltam. Tanultam, dolgoztam, fizettem a számlákat, volt egy-két nem túl nagyívű hobbim, és ennyi. (Ezekről utólag megértettem, hogy nagyrészt pótcselekvések voltak.) Kapcsolat, szex semmi. Aztán anyám hozzámvágott egy telefonszámot, ha érdekel alapon, egy pszichoterapeutáét. Úgy éreztem, nem tartok az életben sehova. Terápiára kezdtem járni. Elvesztettem a szüzességemet, lett kapcsolatom, megszűnt. Most keresgélek. DE:

Amikor a szüzességemről érdeklődtek, vagy hogy van-e kapcsolatom, vagy hogy miért nincs, annál kevés jobban kínos, kellemetlen dolgot tudtam elképzelni, és a legszívesebben a halál f@szára küldtem volna ezeket az embereket, ha csesztetni tudnak, de amikor segíteni kellett volna, hogy akkorra olyan legyek, amilyennek szerintük lennem kellett volna, akkor miért nem segítettek.

Szóval a direkt érdeklődést semmi szín alatt nem javaslom, de még a közvetetett se nagyon neked, ha nem vagy a bizalmasa. És főleg ne te adj neki tippet vagy terapeutát! Megoldja vagy segítenek neki megoldani. Vagy így járt!