Másnak nem esik rosszul ha az unokatestvéred vagy testvéred jobban tanul/ tanult nálad vagy sokkal sikeresebb?

Nem zavart, bár nem volt sokkal jobb tanuló. De most én sokkal előrébb vagyok az életben.

Nekem is van végzettségem, munkám, ahogy neki és kb egyezik a keresetünk is. Viszont ő mindig egy befordult, otthonülős, könyvet bújós valaki volt. Ez nem változot. Szerintem most 30 évesen is szűz, nincs senkije, családja, barátjai...elmegy melóba, hazamegy és gépezik, olvas. Nem irigylem.

Unokatesóim voltak ilyen seggelős-tanulós-tanárnenikedvencei.

Jó sulik, jó egyetem, stb. Igaz, hogy aztán egyik se lett a szakmájában kiemelkedő, annak ellenére, hogy külföldön élnek, a lány ott is házasodott egy muszlim palival, szült is neki. De nem melózik a szakmájában, valami irodai melót végzett/végez, ahova úgy lett benyomva.

Szüleim ugyan nem mondogatták,de éreztem, hogy folyton hasonlítgatnak és ha róluk volt szó, hogy ők milyen tanulók, akkor eszükbe jutott, hogy én nem vagyok jó tanuló, max közepes. Engem zavart a dolog.

Aztán az élet úgy hozta, hogy nekem végülis jobb lapokat osztott bizonyos értelemben, legalábbis anyagilag jobban állunk, mint ők a diplomával. De nem hasonlítom magam hozzájuk, mert biztosan ők is boldogok és nekik is megvan a problémájuk. Szüleim se nézik már ezeket, mondjukúgy, hogy fátylat borítottunk erre a tanulmányi dologra. De azért még most is rosszul esik, ha eszembe jut a múlt.

Nem zavar. Régen sem a jegyek miatt zavart, hanem mert ugyanazokba az iskolákba jártunk pár év különbséggel, ugyanazokhoz a tanárokhoz, akik valamilyen rejtélyes okból ugyanazt a teljesítményt várták volna tőlem is, mint tőle, mert iskolaelsőként és mindenféle országos meg tudomisénmilyen versenyekre járó diákként azért emlékeztek rá rendesen. A szüleim is hasonlóan voltak, bár mire a gimibe jutottam, addigra őket már megtanultam kizárni :D

Nem igazán érzem azt, hogy a korábbi iskolai teljesítmény befolyásolta volna a későbbi életünk alakulását, és a siker is relatív. Ő a munkájában sikeresebb, én meg mondhatni az életben vagyok az. Engem ez boldoggá tesz, őt szerintem kevésbé, bár nyilván büszke rá és elégedett vele.

Engem mindig zavart, ha nem én vagyok legjobb. Ezért sulis koromban mindig tettem érte hogy én legyek a legjobb.

Mára már alább hagyott a lelkesedés, így melósként.. 😂