Mit lehet ezzel a helyzettel kezdeni?

Vannak rokonaim, akikkel nem annyira vagyunk egymásnak szimpatikusok. Röviden, tömören.

Olyan ember vagyok, aki nem tud nyalizni másoknak, egyből észreveszem azt is ha valaki csak színészkedik, eljátssza hogy jaj milyen kedves, amúgy meg utál.

Van pár ilyen ember a rokonságba, és egyszerűen nem megy, nem tudok jó fej meg kedves lenni velük. A szüleimtől persze megkapom, hogy én milyen ember vagyok és ha elmondom nekik mi a baj, akkor azt vágják hozzám, hogy képzelődöm meg én vagyok a különc. Pedig tudom, hogy nem , egész egyszerűen csak nem szeretem a képmutatást. Úgy gondolom csak mert valakivel rokonok vagyunk, nekem nem kötelező szeretnem és eltűrnöm, hogy hülyének néz meg oda oda szurkál, amikor más nem látja.

Nem tudom, hogy lehet ezt megoldani, kezelni intelligensen. Előfordult, hogy én is bunkó voltam, de nem ment a sggnyalás sajnos így ez jött ki belőlem.

Amit tesznek, az az hogy biztosan tudom hogy kibeszélnek a hátam mögött és meghallottam már véletlenül, hogy miket mondanak rólam. Észrevettem már a gúnyos mosolyt is, az arcukon néha ha valami olyan helyzet volt. Pl anyum mesélt valamit rólam nekik (jó szándékból, mint

a szülők általában, büszkélkednek ilyesmi) és láttam, ahogy vágják a pofát ilyen sunyi módon. Más vagyok mint ők, egyrészt kimondom, ami nem tetszik, másrészt ők olyan kis túl egyszerűek és nem tudják feldolgozni, hogy én a városban nőttem fel, másképp látok dolgokat. Nem rosszul, csak másképp. Régebben normálisan álltam hozzájuk. Onnantól kezdve változtattam, hogy ezeket megtudtam értelemszerűen. Szerencsére nem sokszor kell elviselni őket, max 3x egy évben, de az is bőven elég. Legszívesebben megszakítanák minden kapcsolatot az ilyen rokonsággal, éljenek csak a saját kis világukban. Akik nem pont ugyanúgy gondolkoznak bizonyos dolgokról, azokat megvetik, de a szemükbe mosolyognak azért, ha társaságban vannak. Egy tök jelentéktelen példa, de látszik belőle a viselkedésük. Valahogy szóba került, hogy én vega vagyok. Elkezdtek ilyen rosszindulatúan nevetgélni, hogy miért, meg jaj ez hülyeség, stb stb.. kb amikor a földbe akarod tiporni a másikat. Nekem nincs bajom azzal, hogy ők esznek húst, egyenek, én nem akarok és ennyi. Vagy például mikor kedves akartam lenni pár éve, fűztem a lányoknak karkötőt gyöngyből ajándékba (unokanővéreimnek) Oda adtam nekik, mikor látogatóban voltunk, és utólag megtudtam hogy rólam beszéltek, hogy én miért adtam karkötőt nekik ez milyen fura. Kb én éreztem űrlénynek magam, mert kedves voltam. Úgy érzem, hogy kicsit lenéznek. Nem tudom elmagyarázni, furcsa az egész és úgy érzem már régóta (főleg mióta meghallottam őket), hogy engem nem kedvelnek. Igazából tudom, hogy nem kedvelnek. A végén persze én kapom meg itthon is, hogy hogy viselkedem, meg hülye vagyok.