Családon belül hogy számíthat ennyire a pénz?

Nálunk Apám gazdagabb volt, de aztán 13 éves koromban mindennel lelépett külföldre, mentünk a Nagyihoz csövezni a semmivel évekig egy szobába hárman. Akkor nagyon megtanultam mi a szegénység. Anyám diplomás, testvérei közül az egyik már a középiskolát is ellógta de bejött neki az autófóliázó üzlet, a másiknak szerencséje volt és a férje kiépített neki egy szépségszalon hálózatot. A bátyám jól él, nekem viszont folyamatosan rossz döntéseim voltak. Elkötelezettségből olyan szakra mentem az egyetemre amivel munkát se találtam (pedig figyelmeztettek rá), majd közös vállalkozást vittünk csődbe a legjobb barátommal. Utána jött egy cég ahova nehezen felvettek, majd lehúzta a rólót 7 hónappal később. Dolgoztam gyárban, de nem bírta a hátam az állást, majd voltam a Balatonon szezonozni egy sütödében. Most a fix munkám egy szigeteléssel foglalkozó cégnél van, mellette nyáron pluszban kertgondozással, télen hóeltakarítással is foglalkozom. Az unokatestvéreim mind irodákban dolgoznak a rátermettségük által, mert egyetemre egyikük sem járt (pedig a munka megkövetelné) de nagyon ügyesek, büszke is voltam rájuk, dicsekedtem velük!

Ehhez képest most kirobbant egy vita a családban arról, hogy megtudtam, engem lenéz mindenki! Közösen csináltunk egy tetőszigetelési munkát a Nagyinknak két unokatestvéremmel és a bátyámmal. A megbeszéltek szerint én vettem meg és hoztam el az anyagokat kedvezményesen (számlát is kértem róla) majd ők kifizetik a rájuk eső részt. Aztán nem fizettek azzal az indokkal, hogy nekik mennyi munkaórájuk esett ki, szabadnapot kellett kivenniük! Ezért nem adják meg a pénzt a felhasznált anyagokra! Én meg nem értem ez hogy van összefüggésben az egésszel! Nem látom a kapcsolódást. Anyánk és a Nagyi rögtön elkezdték hogy majd ők kifizetik helyettük, de ezt nem hagytam!

Majd kirobbant, hogy az unokatestvéreim nem véletlenül nem állnak szóba velem Karácsonyon kívül (még a telefonszámuk sincs meg) mert lenéznek engem! Anyám elmondása szerint a társadalmi ranglétra sokat számít az életben és ha az enyém máshogy alakul akkor másként néznének rám! Családon belül. Meg a bátyám kb gyűlöl engem amiatt hogy én felhőtlenül élek mert nincs kötöttségem! A nyáron voltam Németországban lakni és dolgozni kertgondozóként csak úgy, mert ahhoz volt kedvem. Neki családja van, háza és irigyli hogy én bárhova elköltözhetek csak úgy! Mert neki is ez volt a vágya de a gyerekek miatt soha nem dolgozhatott külföldön.

Ezek miatt egy másodlagos emberként néznek rám! A pénz miatt és hogy nincs házam, autóm, családom mint ahogy illene. Nem mintha nem akarnék de nem jött még össze. Viszont az fáj, hogy Anyámék ezt az egészet elismerik és nekik adnak igazat! A Nagynéném szerint az élet a társadalmi poziciókról szól, vannak kötelességek (család, ház) amit teljesíteni kell bizonyos korra és ne csodálkozzak ha nem néznek emberszámba se emiatt.

Hogy lehet ilyen egy családon belül? Én azt hittem a család segíti egymást! Akkor jó voltam amikor mentem ingyen szigetelni meg kertet építeni. Annyira idegesít, hogy még én vagyok a rossz! Anyám meg azt mondta a bátyám feleségének, hogy “a másik fiam nem egy rossz ember, hidd el”. Kb úgy beszélt rólam neki mintha a börtönből szabadultam volna és mentségeket kéne nekem keresni! Közben én soha nem ittam alkoholt, a bátyám meg volt droghasználó! De engem kell mentegetni.