Félünk, hogy ez sok a nagymamának! Hogyan beszéljük le róla?

Arra a kérdésre még mindig nem válaszoltál, hogy ennyi ideig miért nem szólt még unokatesódéknak senki. A leírásod alapján, mama egész családfája be van avatva a dologba, csak éppen azok nem, akiknek kéne. Van ennek valami különösebb oka?

Tanácsom: előbb szóljon valaki a szóbanforgó személyeknek (legjobb lenne mamád), aztán a reakciójuk 2 féle lehet; vagy teljesen megértőek és nincs sértődés, vagy van és akkor lehet mondani a bébiszittert, mint alternatívát. Én így cselekednék.

"A kérdés elején még nagynéni, a végére unokatesó lett belőle?"

nagynénim + nagybácsim + unokatesó(i)m = unokatesómék

Megvan?

"83 éves néniknek ritkán vannak óvodás unokáik"

Simán vannak, ha nagy a család. Nekem is van olyan nagynénim, akinek a legidősebb unokája már az egyetemen is túl van, a legkisebb unokája meg csak 1-2 éves, úgyhogy az unokái életkorából nem mondod meg, hogy hány éves.

Mi családunkban kisbaba unokája, sőt, dédunokája is van a mamának. Így sikerült. Ő is 80 felett van már.

Azt nem értem, Kérdező, miért nem a rokonoknak szóltok, ha már maguktól annyi ágyúk nincs, hogy ez sok a mamának! A nagyi nem fog kiállni magáért, nektek kell!

"A kérdező unokatesója az iskolaelőkészítős gyerek ... tehát nem logikus az " unokatesómék " kifejezés a családra."

Mi más lenne logikus?

unokatesóm + unokatesóm anyja + unokatesóm apja = unokatesómék

Mi ebben a furcsa?

Egy 83 éves ember egyik pillanatról a másikra orra bukik, és ott marad. Szív, keringés egyik pillanatról a másikra összeomlik, főleg a nyári kánikulában. Egy 83 éves szervezet már öreg, el van használódva.

Kímélni kellene a nagyit, nem ugráltatni. Szólj mindkét félnek.