Hogy bírjak ki még 3 hetet vele?
anyám anyja (nem írom, h. nagyanyám, mert nem tekintem annak!) hosszú évek óta elcseszi a karácsonyaimat azzal, hogy 1 hónapra hozzán jön.
ma kellett volna hazamennie, de közölték, h. még 3 hetet marad.
azt hittem, felrobbanok!!!!!!!!!
kicsi a lakás, és egy szobában vok vele.
-horkol
-éjjelente többször befingik
-nem győzök szellőztetni, emiatt meg vok fázva most is
- nagyon vallásos, nem beszélhetek szabadon, ha itt van, a szüleim rám szólnak.
- rohadt képmutató, megjátssza az ájtatatos szentet, közben meg mohó, ránk telepszik stb.
a számítógép mellett sem tudok úgy dolgozni, lenne csomó ember kikkel munka kapcsán is beszélnem kell skype-on, de este 8 után nem lehet, van olyan ismerősöm, aki csak később érne rá, nem tudom rendesen végezni a dolgaimat.
egyszerűen utálom, még huszonéves koromban is kezet emelt rám, beleszólt a dolgaimba.
anyámon kívül már nincs más gyereke, és ezért mindig ránk telepszik.
80 elmúlt.
körülötte csomó ember meghalt, köztük a másik gyereke, de ő él és virul.
esélytelennek látom, h. kikerüljön egyhmar a képből.
mikor itt van, a stressz-szintem mindig megugrik, nyugtalan, frusztrált vok.
nem bírok ki még 3 hetet.
ja, szólni nem lehet semmit rá, mert anyám ordít velem.
kényszer, h. itthon kell élnem.
nyilván, ha tudnék, lelépnék.
máskülönben meg azt gondolom, nem nekem kéne eltakarodnom, hnem neki.
én több mint 10 éve nem mentem az ő házába, annyira nem bírom elviselni.
amúgy a meghalt gyereke felesége is utálja, nem ok nélkül.
sosem volt saját szobám, tesómmal osztoztunk rajta.
ő már családos, sőt nagycsaládos, így kap csok-ot, és most tudtak venni házat.
nekem meg nincsenek gyerekeim, és az állam szemében szart sem érek.
én soha senki nyakára nem megyek, nehéz elviselnem, h. más meg jön az enyémre.
nem tudom ennyire a napi dolgaimat átszervezni egy olyan vkiért, akit soha nem is szerettem, soha nem tudtam nagyiként tekinteni rá, talán csakl apró gyerek koromban, nagyon mások vagyunk, ő mkindig is kioktatott, ítélkezett felettem, nekem mindig olyannak kellett lennem, amilyen nem vagyok.
és már elegem van ebből.
20 éve nincs egy olyan kari, amikor ne jönne.
annyira szeretnék egy olyan karit, mikor csak mi vagyunk, a legszűkebb család.
nem ő mindig jön, vizsgaidőszakba majdnem megbolondultam.
egyszerűen belefáradtam.
egész héten az vigasztalt, h. ma elmegy.
és az a szemétség, h. velem nem is közölték, h. még majd 1 hónapot marad, csak ma reggel.
Én jóban vagyok a nagymamámmal és a másikkal is jóban voltam míg élt, de még gyerekként sem kényszerítettek rá a szüleim, hogy 1 percet is velük aludjak. Megértem, hogy felnőtt fejjel ez ennyire frusztrál.
Én biztos, hogy keresnék valami alternatívát és addig elköltöznék valahova. Bár nekem eleve gyanús, hogy hirtelen megtoldották még 3 héttel a látogatást. Szerintem kettőt pislogsz és ott marad a mami örökre, mert ugye idős és nem kéne már egyedül hagyni...
Aztán meg ki tudja, hogy a szüleid nem-e ezzel akarnak rávenni, hogy végre költözz el.
ettől fosok én is, h. örökre idejön.
akkor tuti kikészülök még jobban.
qurva életbe!!!!!!!
Basszus hàny éves vagy te hogy ilyen stílusban írsz? Jobban hasonlítasz egy 15 éves kis tinire mint egy huszon-harminc éves férfira(?).
Ennyi idősen nem kéne a szüleid nyakán élni. Mindenhova keresnek embert. Mekiben egész jól fizetnek, albiban lakótárssal simán tudnál élni. És akkor nem kellene 2-3 másik embert elviselned, akit utálsz, csak 1-et.
Nőjj fel végre!
A stìlusodon meg vàltoztass, mert botràny.
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2025, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!