A mamám demens de senki nem tesz semmit?

Figyelj! A nagymamám engem szeretett a világon a legjobban. Tavaly tavasszal diagnosztizálták nála a demenciát (+voltak egyéb egészségügyi problémái is). Először csak elfelejtett szavakat és dolgokat. Aztán sokszor összekevert anyukámmal.

Soha, egy rossz szót nem mondott rám, imádott, ahogy én is őt. Aztán amikor elhatalmasodott rajta a betegség olyan dolgokat vágott a fejemhez, amik nagyon rosszul estek. Sokszor sírtam hazafelé a kocsiban, sértegetett, káromkodott stb. De tudtam, hogy nem szándékos és nem tehet róla, mert beteg. Az utólsó 3 hónapjában már meg sem ismert, magázott mint egy idegent. Ha meg akartam ölelni, elhúzódott. A halála előtti utolsó napon rám mosolygott és akkor annyit mondott, hogy milyen szép lettem.

Ezt csak azért meséltem el, hogy tudd, hogy nem szándékosan bánt téged. Beteg. És segítségre szorul. Leginkább a papádnak kellene ezt észrevennie és neki kellene elvinni őt orvoshoz. Vele nem tudsz beszélni erről?

Egy osztálytársunk nagyapja rámhívta a rendőrséget, mikor álmentem tanulni (közös projekt)

Megvádolt, hogy megloptam. Ordítozott velem, cafkázott, stb.

A rendőrök nyugtatták, kérték, hogy mondja el, mi tűnt el.

A szemüvege, a délben bevennivaló gyógyszerei, és a tárcája.

A szemüvegét belehajtotta az újságba, a gyógyszereit már bevette, a tárcájára meg rátette az újságot(szemüvegestül) ezért nem találta.

10 perc múlva meg bejött a szobába, és megkérdezte, kérünk-e kekszet és limonádét.

Dolgoztam idősek otthonában, demens osztályon. Nagymamád még nagyon az elején van, és nem elkeseríteni akarlak, de ez csak rosszabb lesz.

Én is egy bentlakásos otthont javasolnék, ahol gyógyszerezik, ellátják és értenek a demens-ápoláshoz. Sajnos hamarosan 24 órás ellátásra fog szorulni, idővel senkit nem ismer fel a családból, agresszív lehet ésatöbbi.

A demenciáról senki sem tehet, ez egy időskori betegség, ami egyre korábban jelentkezik. Kitartást kívánok, ne utáld a mamádat.