Idős, beteg családtag. Mit tennétek?
Nagymamám tavaly meghalt. Így felköltöztünk (férjem, fiam, én) a 84 éves nagypapámhoz, ne legyen egyedül. Egyéb betegségei is vannak, de kb. 2 hónapja kiderült, hogy tüdőrákos. Egyre gyengébb, de azért még elcsoszog. A héten katétert kapott, mert már a vizelés sem megy. Tegnap nagyon rosszul lett (oxigénhiány), fél óráig próáltam tartani egy széken míg kijött mentő. 50 kilós nő vagyok, tehát fizikailag nem vagyok épp toppon ilyen "feladatokhoz". Szerencsére jobban van, ma megint elcsoszogott, fel tud ülni, talán hétfőn haza is jöhet.
Itt jön a fő -önző- kérdésem: ti megpróbálnátok vele megbeszélni egy idősotthont (már ha így beveszik) vagy ápolnátok míg él? Őszintén, imádom a nagypapám és lelkileg, testileg eléggé megviselő az elmúlt időszak. A héten már ott tartunk, hogy pelenkázni kell, amit megcsinálok.. de ha szégyen ha nem, öklendezve, ennyire nem vagyok szociális beállítottságú. Az is sajnálatos, hogy a gyerekemnek végig kell néznie, amíg a dédipapa a konyhában fetreng a saját "végtermékében", míg a mentőt várjuk.. De ha jobban is van már hetek óta ott tartunk hogy 10percenként takarítom a körletet, amerre elcsoszogott, minden ki van kenve a faltól kezdve mindenig. Persze, nem tehet róla, de idegörlő, meg számomra rossz, hogy a gyerekem ilyen helyzetbe hozom, arról nem is beszélve, hogy kis 2 szobásban lakunk, tehát gyerek összezárva velünk, papa külön.
Nagyon imádom a nagypapám és szemétnek érzem magam, hogy ilyen eszembe jut... de már állandó felügyeletre szorul, szerintem már csak rosszabb lesz sajnos és ez nem megjósolható, hogy hónapok vagy akár évek vannak még hátra. Ti mit tennétek?
A nagypapádnak nagyon kevés ideje van hátra. Fizessetek arra a max 2 évre a nyugdíjából (meg az ingyen lakhatás fejében, a várható örökség terhére, stb) otthonra ápolót.
Ne haragudj, de ennek így nagyon olyan beütése van, mintha beköltöztél volna a magatehetetlen nagyapád ingatlanába a pereputtyoddal, aztán őt kicsesznéd onnan a fenébe. Ennek a látszatát is kerüld el. Ha másért nem, már csak azért is, mert a fiad nem csak a szart látja, hanem azt is, hogyan kell egy beteg embert kisemmizni, és egyszer majd ő lesz az, aki ezt veled ülteti a gyakorlatba.
A 11es válaszát szerettem volna megfogalmazni én is.
Egyébként az én egyik családtagom is dolgozott idősotthonban,ami szép lassan átalakult egy elfekvővé.
Ő azt mondta,sose bírna egy ilyen helyen élni.
Akkor úgy látom, a kisemmizés már megtörtént. Tegyél belátásod szerint, aztán Isten legyen veled olyan irgalmas, mint te vagy a nagypapáddal.
Persze értem én, hogy az mégse járja, hogy nem döglik ki most rögtön abból a szobából, ami kellene a te kis tündérvirágodnak. De azért álljon meg a fáklyás menet.
Igen, a gyerek azt látja, hogy ápoljuk és ő is imádja a papát, de azt is látja, hogy egy fagyira sem tudok elugrani vele, mert közben nem hagyhatom itt szegényt.
Én nem beadni akarom, ráerőltetni sem, nyilván. Az ő döntése is kell, hogy legyen. Nyilvánvalóan én is a szeretteim körében szeretnék lenni, ha eljön az idő, de én pl soha nem akarnék a gyerekem vagy bárki hozzátartozóm terhére lenni, ha már nem tudom ellátni magam. Nyilván nem kell mindenkinek így vélekedni, én így gondolom és ha bár most még nincs "terhemre", de mint mondtam fizikailag se bírnám. Lehet hogy valami szaksegítség lenne tényleg a megoldás, aki nappal legalább a nap nagy részében ellátná.
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!