Nagymamám egyedül maradt egy nagy házban, messze tőlünk, miután 2 hete elhunyt a Nagypapám. Hogy segíthetnék?

Én anyukám vesztettem el pár hónapja, 56 évesen ment el közülünk. Az ő édesanyja (azaz nagymamám) 78 éves és évtizedek óta özvegy és most, hogy a lányát elvesztette teljesen kiborult. Én is hívom sokat, ill. mondom, hogy vigyázzon magára mert szükségünk van rá. Csak pár száz km távolság van köztünk is, így én sem tudom, mi lesz évekkel később, egészségi állapota is bármikor elvileg leromolhat.

Szóval gyakori beszélgetés, éreztesd vele,h szükséged van rá, mindenféleképp az utódai (pl. te az unokája lehet élete értelme , ill dédunokája, ha már esedékes, mint pl. nálunk). Sütik, lekvár, varrás kérése,.. receptek, tanácsok kérése (akkor is,ha tudod a megoldást:) )

Éreztessétek,h vele vagytok. Esetleg egy könyv, ami segíthet a gyászban.

A 71 éves nagymamád még nem olyan öreg, hogy "gyámság" alá kerüljön. Életerős, önellátó, ellátja a házat, kertet. Van neki mindennapos elfoglaltsága, csak rajta múlik, hogy hogyan osztja be az idejét.

Lelkiekben kellene neki segítenetek.

Hogy hogyan szervezi meg az életét, hogy így egyedül maradt, addig, amíg nem beteg, nem magatehetetlen, az ő döntése.

Talán elvinném kicsit üdülni, világot látni, hogy kiszakítsam a környezetéből. Addig rábíznánk valakire a házát, hogy viselje gondját az alatt a két hét alatt.

Először tőle kellene megkérdezni, hogy mire van szüksége, mit szeretne. Senki sem szereti, ha kívülről akarják megoldani az ő életét, problémáját, legyen akár 18, vagy 80 éves.

Nem az a segítség, amiről én gondolom azt, hogy jó neki, hanem az, amit ő szeretne. Abban kell őt segíteni.