Szerinted is így a helyes?

Nagyanyádnak komoly gondjai vannak a fejében, ha képtelen felfogni, hogy egy felnőtt ember már önállóan felel a cselekedeteiért.

Nincs joga semmibe beleszólni, pláne beavatkozni, kiabálni, veszekedni pedig felesleges.

Ha kérik a fiai, akkor adhat tanácsot, meggondoltan.

Függetlenül attól, hogy milyen kapcsolat van emberek között, akit szeretünk, azért aggódunk és felelősséget is érzünk. Nehéz megtalálni azt a határt, ami még elfogadható és egészséges, hogy mennyire "szükséges" beleszólni mások életébe.

Nem vagyunk egyformák, mindenkinek máshol van ez a határ. Normálisan működő emberi kapcsolatokban nem probléma a kommunikáció, a véleménynyilvánítás, de az sem, ha a másik nem kér a jótanácsból vagy épp másképp vélekedik mint mi.

Nagyanyádnak akár igaza is lehetne, de a leírásod alapján valószínűleg nincs. Jogot az ember semmilyen módon ne formáljon mások életére, teljesen mindegy, hogy milyen kapcsolatban vannak. Normális esetben értelmes párbeszéd után az ember elgondolkodik, hogy a másik miért van más véleményen. De csak azért engedelmeskedni, mert pl 65 évesen még gyereke vagyok valakinek,az azért eléggé abszurd.

Annyiban igaz, hogy akárhány évesek is, akkor is gyerekei, akkor is aggódik értük.

De nyilván nem kell mindenbe beleszólni, főleg nem kiabálva és veszekedve.

De az nagyon igaz, hogy egy 50 éves ember is gyerek a saját szüleinek :)

Én 45 vagyok és anyukám sokszor úgy hív, hogy kislányom :D Amin mindig mosolyognom kell. Kislány 45 évesen :) De hát neki az vagyok :)