Miért lettek ma ilyenek a nagyszülők?

Nekem anyósom mennyit mesélt arról hogy nekik is milyen nehéz volt anno,még szerencse hogy segítettek a szüleik a gyerek vigyázással. Mondta a férjem hogy nyaranta 1,5 hónapig az egyik mamánál, 1,5 hónapig a másiknál voltak mert anyosék dolgoztak,na meg jött a mamika busszal és volt pesztra. Megbeszéltük a férjemmel hogy egy darabig nem dolgozok, jók vagyunk 1 keresettel is. Utolsó szar voltam, csak egy megtűrt személy,anyos, apos szerint. Most dolgozok, heti 2 nap lenne amit segiteniük kéne, az is napi 4-5 óra hossza, de nagyon húzza anyos a száját. Inkább megy a barátnőkkel biciklizni, külföldre nyaralni, vásárolgatni.Aposom többször vigyáz a gyerekekre Mit tudok tenni? Amilyen a mosdó olyan a törülköző. Én többet nem megyek koppasztani segíteni, semmit. Én is magamnak kell megoldjam.

De jól csinálja....

Én most fogok szülni és eszem ágában sincs ledobni majd a gyereket csak úgy. Mindkét oldalon dolgoznak a nagyszülők, sőt édesanyámnak forgó problémája is van. Persze tudom, hogy számíthatok majd rájuk vészhelyzet esetén(hivatalos ügyek vagy orvoshoz menésnél),de nem bébiszitterként gondolok rájuk és édesanyám sem akként gondolt a nagyszülőkre. Apósomék más tészta, ők fittek és tudnak majd rá vigyázni,de nála sem egyfolytában hagyom majd ott csak ha nagyon muszáj.

Te jó ég... Jól esett kiadni a feszkót kedves kérdező? Egyébként semmi értelme a felháborodásodnak. Nem értem, hogy mit vársz attól, aki a saját gyerekét is lepasszolta egész nyárra, majd pont unokázni fog? Ilyen és kész. Ha meg dolgozik, akkor napi 8 óra munka +utazás után mindenkinek kell és jár a pihenés, pláne úgy, hogy neki is van házimunka, mosni, főzni, takarítani, számlát befizetni, vásárolni stb. Pláne, ha az egészsége sincs a csúcson, mert bizony a korral előjön ilyen-olyan probléma. Hagy tudja már a nagymama, hogy be meri-e vállalni az unokát vagy sem, be akarja-e vállalni vagy sem. Fiatalként olyan hulla vagyok munka után, hogy abszolút nincs kedvem senki gyerekét hallgatni. Neki is kell az én-idő, a pihenés. Szerintem ahol nincsenek berendezkedve mindennapi gyerekmegőrzésre, ott igenis fel kell készülni rá (ha már sérelmezed az időpont kérést), bevásárolni, úgy alakítani a megszokott napi rutinját, hogy az gyerek kompatibilis legyen. De van egy ötletem, mi lenne, ha megkérdeznéd a kedves mamát, hogy miért nem akarja gyakrabban látni az unokát? Megmondja, akkor te is tisztában látsz, tudod az okot, lehet duzzogni, hisztizni és sértődni. Jaj igen, és minden más nagyszülő nevében kikérem az általánosítást, mert nagyon nem helyén való. Attól, hogy a tiéd ilyen, nem mindenki másé is....

Gondolom, ha már a sajátjait is lepasszolta nyárra, akkor nem öregségére vágyik a gyerektársaságra.