Rossz indulatú vallásos beteg nagyszülő.Gonosz vagyok,hogy gyűlölöm?

Ami a nagyit illeti, ő nem "hibás" ebben a dologban. A betegségei miatt viselkedik így, ez nem a saját személyisége. Igazából már nincs is személyisége, azt elvitte a demencia. Őt nincs értelme gyűlölnöd, de ezzel együtt is teljesen érthető, ha így érzel. Ne legyen bűntudatod, nincs értelme. Csak magadnak ártasz vele. Tudom, mondani könnyű... De amit ő mond, azt már próbáld nem komolyan venni. Ha kénytelen vagy hallgatni, akkor hatni fog rád valamennyire, mert így működik az ember, de tegyél ez ellen a hatás ellen, amennyire tudsz.

Ami a családod többi tagját illeti... Most komolyan, jól értem, hogy még képesek téged szidni? Mert akkor róluk megvan a véleményem. Az egy dolog, hogy rád hagyják az egész feladatot. De hogy még szidnak is? Az ész megáll. Ettől még azt mondom, hogy őket se gyűlöld, mert csak magadnak ártasz vele. De ha megveted őket, az teljesen érthető és jogos.

Teljesen érthető, hogy így reagálsz, és eleged van. Nem is a te feladatod lenne a teljes gondozás.

Azt hiszem, én a helyedben nagyon kiakadnék :-D

Ha legközelebb a család piszkál emiatt, akkor mondd meg neki, hogy jó, neked most eleged lett, kiveszel egy hét szabadságot, elutazol pihenni, vagy akármi, lényeg, hogy 1 hétig az ő gondjuk a mama, nem érdekel, hogy, de oldják meg.

És eltűnsz a színről. Ha teheted elutazol, ha nem, akkor otthon maradsz, telefonra, csengetésre nem reagálsz.

Ilyen "támogató" családdal ezt másképp nem lehet. Ja, és a távol élő gyermek nyugodtan küldhet pénzt egy segítő ápolóra, hogy legalább néha besegíthessen, és ne egyedül csináld.

Gyűlölni felesleges, mert nem tehet róla, beteg. Sajnos a demencia valamiért együtt jár azzal, hogy az ember a saját családtagjaival szemben lesz paranoiás és iszonyú gonosz. A nagymamám is a fejemhez vágott sok mindent, fenyegetett, sértegetett.

Annyit biztosan tudok, hogy nem 1 ember feladata ápolni a családban és nem is lehet ezt 1 embertől elvárni, vagy osztozni kell benne mindenkinek vagy pedig a nagyi nyugdíjából kell fizetni egy ápolót.

Nem mellesleg érdemes lenne elvinni orvoshoz (neurológiára is) és megnézetni, hogy mennyire súlyos az állapota. Mivel visszafordíthatatlan, így hamarosan le fog épülni teljesen, a sima vécéhasználat is gondot fog okozni. Ekkora terhet pedig nem lehet tenni 1 emberre sem, ha közel lakik, ha nem. Nem véletlenül vannak erre SZAKKÉPZETT ápolók.

Én ugyan "csak" fél évig ápoltam a mamámat, de ráment a mentális egészségem, szóval nem javaslom. Tessék beszélni a család többi tagjával is, hogy ki hogy veszi ki a részét a feladatokból. Elvileg nem te vagy az, akinek el kellene látnia, hanem a gyerekének.

Kérdező, nem csak gonosz vagy, de ostoba is.

Demens. Tehát már nem önmaga, viszont beteg és ez súlyosbodik. Most lenne igazán szüksége arra, hogy türelmesek legyenek vele (akár te, akár egy ápoló, stb.). Erre gyűlölni kezded olyasmiért, amiről nem tehet. Ez ritka gerinctelen dolog tőled.

Az, hogy a vallásosságát is a demenciája alapján nézed, inkább röhejes. Tudod, hogy a betegsége a hitére is hatással van, mégis az állapoával járó torzulást nem veszed figyelembe.

Félreértés ne essék, valóban baromi nehéz egy demens ember ápolása és nem esik jól, ha szidalmaz a semmiért. Érthető, ha ez leterhel, érthető, ha eleged van. De az nem érthető és nem elfogadható, hogy egy beteg, szakápolásra szoruló ember iránt gyűlöletet érezz olyasmiért, amiről nem tehet. Ez elárul a jellenedről egy nem túl pozitív dolgot.

Szerintem nem gyűlölöd igazán, csak fáj az igazságtalanság és a hálátlanság, nem becsülnek, a család se segít. A gonoszkodás, zsörtölődés egy beteg részéről természetes és érthető. Mert ki van szolgáltatva, csak teher másoknak, és te sem szívesen csinálod, és senki. De a betegek egy része annyira elmerül az önsajnálatban, hogy mások,és azok hogy léte nem érdekli. A beteg önző és undok.

Ezért emlékeztetni kell őt a külvilág létezéséről, amit elfelejtett. És a sértegetése, közömbössége, önsajnáltatása és mások büntetése fájó, megöli az együttérzést, és akár utálatot is kelthet. A beteg tehet a betegségéről legtöbb esetben, mert nem vigyázott a teste, az elméje és a lelke egészségére, épségére. A demens embert a betegség döbbenti rá, hogy elveszíti az irányítást elméje és teste felett. Akaratos lesz, mert hamarosan nem lehet az, véleménye van, mert hamarosan nem lesz neki. Réges-régi dolgok miatt aggódik, mert később elfelejti. Gonoszkodik azzal, aki ápolja, aki nem hagyja, nem érti meg.

Kérdezd meg türelmesen, és nem vádlóan,hogy miért olyan undok veled? És hogy szeretné-e, hogy te ott legyél? Világosítsd fel a te nézőpontodat: A beteggondozás nehéz, de ha még undok is, szinte lehetetlen, és nem szívesen, de te is elmész,és otthonba kell mennie. De, ha azt akarja, hogy te viseld a gondját, akkor ne szidjon másoknak, és "ne ítélkezzen feletted"-idézet Jézustól. Mond neki, hogy tudod, hogy nem vagy tökéletes ápoló, de ezzel kell beérnie. Templomba ugyan nem jársz, de mégis te ott vagy vele, és nem azok, akikkel templomba megy. Mondja el mit szeretne, vagy mi bántja.

Ezt valamennyire el tudod magyarázni neki? Megtudja szerinted érteni?