Az 50-60 éves magyar nők életének tényleg egyetlen sarkalatos pontja az unoka?
válasza:#9: Nem lehet mással illetni egy olyan embert, aki egész életében a szülein élősködött. Alaposan kihasználta, hogy ő húzta apámék családjában a “legkisebb hercegnő” kártyát.
Tinédzserként állandóan piszkálta, hogy csóró lesz és a “béka segge alatt fog élni”, - közben apám alaposan megszedte magát, épített egy hatalmas portát úgy, hogy mindenért megdolgozott saját erőből, míg ő a nap 24 órájában siránkozik, hogy nincs pénze, dohányzik, napról napra tengeti az életét úgy, hogy a szülei egész életében alá raktak mindent. (Két édestestvérről beszélek egyébként.)
Gyerekként és most is ahol tud, ott rúg belém ahelyett, hogy venné a fáradságot és megismerne, milyen vagyok valójában. Ellentétben mindig az unokatestvérem volt a szuper, és ettől a nagyszüleim sem tudtak soha elvonatkoztatni.
válasza:Mindeközben a férfiak micsoda tartalmas életet élnek. Ja, nem.
Egyébként az 50-60 év közötti átlag magyar nő nem unokázik egész nap. Egyrészt mert dolgozik, másrészt mert nincs még unokája.
Rosszul írtam a korosztályt, 50-es, 60-as korosztályra gondoltam. Felénk már elég sokan nem dolgoznak ebből a korosztályból, sokan megszerezték a 40 évet, mások rokkantnyugdíjasok, vannak munkanélküliek, stb.
Nekem is vannak gyerekeim, unokáim, szívesen segítek, ha betegek, vigyázok rájuk, néha elviszem különórákra, vagy hazahozom őket, stb. De nem vagyok anyjuk helyett anyjuk, nem én nevelem őket. A saját gyerekeimet felneveltem, már nem dolgozom, de rengeteg elfoglaltságom van. Már sokszor kellemetlenül érzem magam, ha találkozom a korosztályommal, mert semmiről nem lehet velük beszélni, csak és kizárólag az unokáikról, gyerekeikről. Tudom, hogy én kicsit a másik véglet vagyok, mert én meg sosem mesélek róluk, még ha konkrétan rákérdeznek a dolgokra, akkor is csak keveset. A telefonomban nincsenek fényképek, nem gondolom, hogy bárki is pont az én unokáimat akarja órákon keresztül nézni (Egy-két képet még szívesen meg is néznék), de mikor már mennék, és még nézzem meg Pistikét nadrágban meg anélkül, Jucikát a farsangon, stb. akkor már minden bajom van. Sajnálom én is a mai fiatalokat, hogy annyit dolgoznak, de mi is dolgoztunk, mégis volt időnk a gyerekeinkre, és vittük magunkkal nyaralni is őket. Ma egyre több nagyszülő ismerősöm még a szülők szabadsága idején sem pihenhet, mivel állandóan kettesben mennek a szülők, mert meg kell őrizni a lángot a házasságukban. Egy hétvége ebbe persze szerintem is belefér, de azt látom, legtöbb esetben ez egy-két hetes külföldi út gyerekek nélkül. A nagyszülő persze nem mer nemet mondani, de olyat is ismerek, akit meg sem kérdeznek, csak közlik vele, mikor mit csináljon, hova vigye a gyerekeket...önálló életük egyáltalán nincs. A pálmát az az ismerősöm viszi, aki már egész hetekre a város másik szélen lakó lányáékhoz költözött, aztán a férje megunta, és elvált. Most mindennek elmondja a gyerek és a feleség a volt férjet...A volt férjnek azóta új barátnője van, a gyerekét és az unokáit nem látogatja.
válasza:Elég érdekes az ismeretségi köröd, mert nagyrészt nem ez a jellemző, amit fő kérdésedben kiírtál.
Persze, hogy segít az ember, de nem lihegek folyton a nyakukban, nem szűnt meg számomra a külvilág.
Meg kell találni az arany középutat. Ennyi.
válasza: válasza:Nagyon bonyolult erre a válasz. A női lét korlátai és örömei mind-mind benne volnának egy igazi válaszban. Mert jó lenne most önmegvalósítani, meg utazgatni, meg ilyenek, de alapvetően arra vagyunk kondicionálva, hogy nagyon sokat feladjunk a saját vágyainkból. A vélt és valós társadalmi elvárások mellett, nehéz egyensúly találni, én azon kevesek közé tartozom, aki tudatosan keresem.
Két unokám van alig ötvenévesen. Az egyik, amiért igyekszem lehetőleg segíteni a fiamnak és a menyemnek, hogy tudom, mennyire nehéz kisgyerekkel a lét, mizután négy gyereket felneveltem. Egyfajta (női) szolidaritásból teszem.
Most is itt volt nálunk a nagyobbik másfél napot, péntek délutántól szombat estig (a kicsi még csecsemő), pedig hidd el, jobban szerettem volna pihenni, egyedül lenni, moziba menni vagy olvasni, vagy csak aludni. Teljes munkaidőben dolgozom, így hát én is fáradt vagyok.
Én nem vállalom azt, hogy hétköznap esténként náluk legyek. Bár amikor újszülöttek voltak, akkor mentem mosni, takarítani pár hétig, de nem maradt így a felállás. A fiam sokat kivesz az otthoni teendőkből, ezért van, hogy egy héten egyszer a nagy nálunk alszik, hogy kicsit többet pihenjenek a kisbaba mellett.
válasza:Utolsó, ez teljesen érthető. Mint írtam, ha szükség van rá, én is szívesen besegítek. Ez természetes. De azt a fajta segítséget, amiről írtam, a gyerekeim el sem fogadnák. Azt vallják ők is, hogy maguknak akartak gyereket, a gyereknevelés örömeivel és nehézségeivel együtt.
Mondjuk én személy szerint a takarítást soha nem engedtem a lakásomban még anyukámnak sem (amikor még fiatal voltam, és volt anyukám), de ha néha segít a nagyszülő az unokák körül, azt helyesnek tartom. Viszont akikről én írok, azoknak nincs saját életük.
válasza:Sajnos szukseg van rájuk mert a kismamáknak es apáknak dolgozni kell ! Ezt kéne iskolákban tanitani , hogy szules után nem muködik a ” lesz valahogy ” , mert dolgozni kell es a gyerek mellé kell a nagyszulö !
De ez tabutéma, sunnyognak ezzel a témával mert szégyellik .
Es a nagymama meg segit mit tehet mást
válasza:Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!