Én vagyok bunkó vagy jogos, hogy ez idegesít?
Mostanában elég változó a hangulatom, van, hogy jobb, van, hogy rosszabb de már néha kicsit idegesít, hogy a környezetemben mindenkinek van valami baja.
Vagy valami baj van minden nap, bosszúság vagy valami tennivaló és az állandó ügyintézésekből is elegem van.
Apukámnak egészsége nem volt teljesen rendben mostanság, anyukámtól meg szinte minden nap hallom a panaszkodást. Neki például az a baja, hogy elköltöztünk és nem nagyon elégedett az új lakásban dolgokkal meg a környéken is van 1-2 olyan dolog de ezeket előre nem lehetett megjósolni. Meg panaszkodik amiatt is, hogy mindig van valami váratlan kiadás, hogy nincs annyi pénz igazán, amennyi kellene (nem milliomos akar lenni meg gazdag, csak legalább kevesebb váratlan kiadást és jobban kijönni a pénzből). Panaszkodik arra is, hogy sokat cipekedik, sok a munkája.
A kérdéshez írnám a pasimat is, vele nincs különösebben ilyen de mikor például egyik nap ezzel megy orvoshoz, a másik nap megint, a harmadik nap meg az a baja, akkor már kicsit ezt is unom.
Szóval amúgy sajnálok mindenkit akinek valami baja van, tudom, hogy nem könnyű de már néha inkább idegesítve érzem magam. Úgy érzem szeretnék egy hetet, amikor nem a problémákkal vagyok körülvéve. Csak erre nincs lehetőségem, mert nyaralni elmenni nincs pénzem.
Amúgy valamennyire próbálom megoldani amit tudok, egyetemre járok még, de például amikor otthon voltam és ment anyukám vásárolni segítettem cipekedni meg ilyesmi, hogy többet bírjon el. Meg igyekszem nem venni felesleges dolgokat, van zsebpénzem úgymond, költőpénz de azt igyekszem nem elszórni, meg amúgy is jelentkeztem diákmunkára 2 helyre is, csak még nem tudom felvesznek-e. Szóval nyilván azt a pénzt, amit azért kapnék, félre tudnám tenni egy nyaralásra vagy nyelvtanulásra vagy vehetek valamit. Az egészséget meg nem tudom befolyásolni, az más kérdés.
Egyetemre járok és amúgy a tanulás is elég nehéz (volt) ebben a félévben, nagyon vágynék olyan pihenésre, amikor tényleg csak pihenek például egy hétig, de ez ki van zárva szerintem. Meg egyszerűen hiába szeretem a szüleimet, akkor is már néha depis vagyok a sok panaszkodástól. Mikor a barátommal gyűltek fel gondok, az is rossz volt. Anyukám amúgy azt hiszi, hogy engem csak a magam baja (= barátom meg vizsgák) foglalkoztat de amúgy meg nem, mert épp eleget gondolok a többire is csak nem mondom neki. Sőt, mivel amúgy is foglalkoztat, ezért mikor elkezd panaszkodni, még idegesebb vagyok.
Én vagyok érzéketlen, hogy idegesít mások problémája?
Köszönöm mindenkinek a válaszokat! Szerintem az áll fenn nálam amit az egyik válaszoló írt: nem empátiahiányos vagyok hanem nagyon magamra veszem mások baját. Vagy legalábbis a szüleimét és a páromét.
Ezt már anyukám is mondta.
válasza:Olyan szempontból meg tudom érteni a kérdezőt, hogy sajnos ki lehet égni a sok panaszkodás és negatív környezet hatására. Saját magamon is ezt tapasztalom.
Panaszkodik a családom, a rokonság az összes kolléga én meg majdhogynem rosszul érzem magam, mert jól érzem magam. De még ha nehéz napjaim is vannak akkor is épp elég a saját bajaimmal foglalkozni, nem hogy mindenkiét hallgatni.
"Amikor már önálló életet fogsz élni a saját kenyereden, akkor majd megtudod, hogy az élet minden napra produkál valamilyen problémát, ami nem is probléma, csak megoldandó feladat."
Sosem értettem miért kell mindent letudni azzal, hogy "majd ha felnőtt leszel". Hiszen pont ez a baj, az emberek felnőnek, de a többségük nem tanulja meg a problémáit kezelni, hanem folyamatosan igyekszik átterhelni a másikra a sok panaszkodással. Ebben a magyarok amúgy is világelsők.
Illetve ahogy a kérdező is írja, sokan már zsarolás szintjére süllyednek a panaszkodással. Ha meghallgatod akkor mondja, mondja, ha meg nem, akkor te leszel a világ legszarabb embere, mert nem hallgatod a rinyálást. Néha ezt megfűszerezik a "család mindig ott van" gondolkodásmóddal aztán megy a csodálkozás, hogy a gyerek miért költözik az ország másik végébe és miért szakít meg minden kapcsolatot.
válasza:Nem vagy érzéketlen. Azok közé tartolzol, aki a félig tele látják a poharat, nem félig üresnek. Meg kell tanulnod kezelni az érzelmi vámpírokkal. Természetesen az ember próbál segíteni, de amikor érzed, hogy ez már nem erről szól, akkor védekeznek kell. Az állandóan panaszkodó emberek felhasználnak, hogy a saját fusztrációjukat csökkentsék.
Ezzel egész életedben küzdened kell majd......hogy, ne használhassanak ki, miközben lételemed, hogy segítsd az embereket.
Nagyon fontos, hogy vissza tudj lépni a saját, belső világodba, hogy megtaláld újra és újra a lelki békéd.
Folyamatosan változásokkal kell szembenéznünk és személyiségtől függően két viselkedésforma van - természetesen ez elég komoly általánosítás, de kisarkítom a témát.
- fekete varjak: úgy gondolják, ha a változás minden lehetséges negatív hatását végiggondolják és azokra felkészülnek, azzal megvédhetik magukat azok rájuk nézve esetleges negatív következményeitől.
- ostoba libák: ugyanezt szeretnék elérni, de úgy, hogy igyekeznek pozitívan beállítani a változások következményeit.
Mi magyarok jellemzően károgó varjak vagyunk. Ez van. Ha végig nézünk a múltunkon, nem csoda.
.....és nagyon kevesen vagyunk rózsaszín pónik.
Vigyázz magadra, maradj velünk!
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2025, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!