Butaságnak tartjátok ha ezen megsértődök?

Nem akarok gyerekes lenni vagy annak tűnni, de régóta van egy dolog ami bánt, viszont magamban tartom.

Hosszú idő után vettem egy kocsit (1 éve már), ami részben irracionális döntés volt, mert egy gyerekkori álmot valósítottam meg vele.(azzal,hogy azt a típust választottam amit)

Egy régi autóról van szó (25 éves), de szerintem sok szempontból megállja a helyét a jelenben, bár ebbe most nem mennék bele.Ha tehetném csak hobbiautóként használnám, és a legújabb modellt venném belőle, de hát nem tehetem.

Minden hibája-baja ellenére szeretem, büszke vagyok rá.

A családom viszont kevésbé.

Nagyon sokszor szarozták már, akár csak viccelve, vagy úgy,hogy azt hitték,hogy nem hallom.Például apukámnak egyszer a főnöke hozott valamit, látta a ház előtt a kocsit, és ő állítólag "autószerelő". Aztán apukám mesélte anyukámnak, hogy itt volt a főnöke, látta a kocsimat, ő is megmondta hogy az egy szar,fos,betegágy stb...

A rokonok közül is, akikkel közeli a kapcsolat, mindig vágják a fejeket ha kérdeznek a kocsiról, rengeteg negatív kritika ér, leginkább a kora miatt.

Nem tűnik annak meg nem is egy drasztikus probléma, de engem is stresszel tölt el néha, ha belegondolok,hogy minek kellett nekem ez a kocsi.Viszont mindig arra jutok, hogy mert kell.

Kevesen értik meg, de önbizalmat adott, eleve büszke voltam/vagyok rá hogy önerőből megvettem.Büszkébb lennék ha hibátlan állapotú lenne, de nem egy roncshalmaz.

Ez az autó a részemmé vált/válik mert az én döntésem volt, egy álmom, amit megvalósítottam.

Úgy érzem,hogy ezzel engem kritizálnak, és "van elég bajom", ezen kívül is.

Sértve érzem magam, de nem mutatom és nem mutattam még ki, mert úgy érzem,hogy gyerekes lenne ezen hisztizni.

A viccesnek szánt gondolatokra még visszavágok, de ha vágják a fejeket arra nem tudok mit mondani.

Viszont egyre kevésbé szeretnék ezekkel az emberekkel találkozni, akiket alapvetően kedvelek akik a családom, de legbelül úgy megbántanak ezekkel, hogy még viccként sem értem meg.

Félreértés ne essék, nem fogom megszakítani a kapcsolatot velük azért mert rosszat szóltak az autómra, de olyan mintha 18 évesen hazamennék, hogy megvan az érettségim, és azt mondanák, hogy az egy szar, kit érdekel, a diploma az ami ér valamit, miközben azt gyakorlatilag életkoromból adódóan esélyem sincs elérni.

Így az autó is, huszonévesen esélyem sincs új autót venni az átlag magyar kezdőfizetésből.

Azt aláírom, hogy vehettem volna fiatalabb, kisebb,modernebb,problémamentesebb autót, de nem arra volt igényem.