Vannak itt olyanok aki hónapról-hónapra tengődnek a létminimum közelében vagy alatta? Ők mit tesznek, hogy jobbá tegyék az életüket? Tesznek-e egyáltalán valamit érte? Látják-e a kiutat a nyomorból?

Nem látok kiutat. Én még fiatal vagyok, előttem az élet, de szegény családban nőttem fel és nem lesz egy kis alap tőkém se, ami volt apám elqrta... Plusz pikkelysömörös vagyok, ami csak nehezíti az életem. Próbálok nem gondolni a jövőre, és igyekszem, hátha sikerem lesz. Apám nem sokat segít, azt a kevés pénzt is szórja el...

20/L

18.23:Már miért apádnak kellene rajtad segíteni?

Én (és sokan mások)maguknak teremtettek meg mindent.Mondjuk nem úgy,hogy 20 évesen siránkoztunk.Diákmeló?Azonkívül,hogy pénzt kapsz(amit nem muszáj elkölteni)jól mutat majd az önéletrajzba is.

Pikkelysömör:biztos vagyok benne,hogy a neten van olyan fórum,ahol vannak még akik ezzel élnek és vannak nagyon jó tippjeik(életmódváltás,természetes gyógymódok)-házipatikán pl nézz körül.De ezt most fejezd be!Mert MOST rontod el a jövődet.Elsősorban neked kell önmagadat elfogadnod és bíznod önmagadban és tenni önmagadért,a többi ember hogy is tehetné,ha te nem teszed?

Hát persze,mondogassuk csak neki,hogy te szerencsétlen,mekkora 0-a vagy...

Kipanaszkodta magát,OK,elolvastuk.

Aztán én spec egy másik utat mutattam.Nehezebb,de nem kötelező,viszont sokaknak sikerült.Ez erőt adhat.Az össznépi nyavajgás nem.

Válalkozók vagyunk és sajna nincs időnk Spanyolba menni.

Ha meg 20000-es farmerokba járnék(és hozzá a többi)rég csődbe mentünk volna.Inkább másba fektetem,ami van.

Egyébként nem emlékszem,hogy dicsekedtem volna,mire is irigykedsz?

Nem irigy vagyok,csak nem tudom,miért kötsz bele más válaszolókba,aztán ha kapod a választ rá,megsértődsz.Ez egy depressziós világ,igen,nem csoda,ha az ember fiatalon kiábrándul az életből.Mit lehet látni?Olyan emberek,akik szalagmunkát végeztek,szakképzettség és nyelvtudás nélkül sormunkásból magasabb pozícióba kerülnek,mert a barátnőjük/barátjuk a csoportvezető.A magánnyugdíjpénztári megtakarításokat eljátsszák nálunk magasabb erők.A munkahelyeden nem jelentenek be rendesen.Állásinterjún le kell tagadnod bizonyos végzettségeidet,és még így is hátárnyból indulsz.Naponta elküldesz 25 önéletrajzot,és nem jutsz előbbre.Még sorolhatnám.

Ne bántsd a pikkelysömörös lányt,biztosan megvan rá az oka,hogy ide leírta,mi bántja!Az apja egy tróger,a családi háttere nulla!Hol írja le ezeket,ha nem itt,névtelenül?Én sem panaszkodni jöttem,de nagyon nehéz!Nem a nagy kommunizmusban élünk sajnos.

S ne haragudj,ha megbántottalak,de belőlem is az elkeseredettség beszél!

Aha,ez régen is ugyanígy volt.Az én első fönökömnek pont fokozattal alacsonyabb végzettsége volt,mint nekem.És???!!

Engem nem érdekelt.Viszont örültem,hogy sem nyalizni sem lefeküdni nem kellett a nagyfőnökkel...Az én apán nem volt tróger,a barátnői viszont igen,azok voltak...na azt képzeld el,hogy az átlagosnál jobb körülmények közt nőttem fel(már az átkosban),aztán felnőve én adtam kölcsön apámnak....tudod ezért mennyit sírhattam volna?De akkor még mindig csak sirdogálhatnék....mert mire engem "támogatott" volna,addigra nem volt miből.De sose szidtam ez miatt.Attól jobb nem lett volna...

Hidd el az igazán boldog embereknek nem toltak a fenekük alá semmit,azok maguknak boldogak.Valószínű nagyon jó idegekkel rendelkezem,mert depressziós soha nem voltam,de azt hiszem nem is old meg semmit.

Az hogy a dolgokat melyik oldalról nézzük,az magunkon múlik.

Lehet a főnököm egy semmirevaló-de van munkám

Lehet,hogy pikkelysömörös vagyok-de fiatal,elöttem az élet,kereshetek annyit,hogy hetentek kúrálhatom magamat.

Van egy barátnőm,aki szerint minden a fejben dől el,a többi már gyerekjáték...szerintem igaza van!Ha tudjuk mit akatunk,akkor márcsak meg kell tenni.