Tanácstalan vagyok a párkapcsolatomat illetően. Tudnátok segíteni? A többi lent.

Ne akard maradásra bírni! Ha így teszel, akkor később majd a fejedre olvashatja, hogy miattad mondott le élete nagy lehetőségéről.

Ha elég erős a kapcsolat, ki fogja bírni, hogy külön lesztek egy ideig.

Te nem tudsz vele menni? Gondolom gyesen vagy, nem köt most ide munka az országba, nem?

Én nem tartanàm vissza, utána lehet bànnà és téged okolna a kihagyott lehetőségek miatt.

Azt gondold végig, hogy te milyen életre vágysz, melyik országban akarsz élni, és ezekben mennyire tudsz kompromisszumot kötni.

Van, aki egy életen át együtt van olyannal, akit alig lát (pl. kamionos feleség). Más kizárólag úgy tud egy kapcsolatot elképzelni, hogy minden este hazaér a párja.

Ha téged zavarna, hogy egyedül maradsz itthon, akkor fölmerülhet, hogy vele menj, de amikor már te dolgozol, a gyerek meg óvodába, iskolába jár, akkor ez nem fog működni. Ha viszont párod később is így akar élni, akkor ez hosszú távon nem fog működni.

Én megmondanàm neki, hogy nem olyan kapcsolatban akarok élni, ahol fél évekre nem találkozunk. Ha katonànak megy ki, gondolom nem is jön közben haza. Illetve benne van a pakliban, hogy többször is kiküldik.

Legyél vele őszinte. Ha te olyan kapcsolatra vágysz, akivel minden nap együtt vagy, de ő meg mindenképp menni akar, akkor nem biztos, hogy érdemes együtt maradni.

Egy életünk van, érthető, hogy neki fontos a munkája. Neked meg az fontos, hogy együtt legyetek. Valószínű nem fog ez így működni hosszú távon.

Ez van.

Döntsd el, hogy te mit szeretnél. Tudsz-e olyan kapcsolatban élni, ahol alig látod a párodat? Ha a válaszod nem, akkor vázold neki a helyzetet. Fontos, hogy őszintén mondd el neki, hogy megérted, hogy fontos neki az elhivatottsága, de te nem tudsz katona feleség lenni. Szeretnéd, ha a gyerekeid nem apa nélkül nőnének fel, és nem szeretnéd, hogy a gyerekeid azon idegeskednének, hogy vajon élve jön-e haza az apjuk. Biztonságot szeretnél magadnak és a gyermekeidnek is.

Hagyd hogy ő is átgondolja, és fogadd el, ha ő ígyis menni akar, te pedig lépj tovább.

A katonák nagy része nem véletlenül gyermektelen, és nőtlen. Ha én férfi lennék, és katona, én sem tenném ki a családomat ennek a stressznek, hogy azon rettegjenek akárhányszor elmegyek, hogy vajon élek-e még.

Gondold át, hogy egyáltalán szükséged van-e neked erre. Szerintem eleve hálátlan dolog katonafeleségnek lenni.

Ha olyan férfit szeretnél, aki melletted van, támogat, ha szeretnél egy szép, összetartó családot, akkor nincs mese: olyan partnert kell keresni, aki hasonlóan gondolkodik. Egy fiatal katona talán ritkábban ilyen :)

Szóval el kell indulni a boldogságod felé. akkor is, ha kicsit nehézkes, rázós útnak tűnik. Máskülönben soha nem fogsz igazán magadra találni.