Pályakezdő dolgozó fiatalok! Ti mennyi adtok haza a fizetésetekből?

A kérdésedre nincs egyetemlegesen érvényes, jó válasz. Ahány család, annyiféle élethelyzet, annyiféle anyagi, értékrendbeli eltérés.

Ismerek olyan családokat, ahol azért várják el a szülők a fiataloktól, hogy állják - legalább részben - a saját megélhetésük költségeit, mert ez is a felnőtté válás része. Alap, hogy a megélhetés pénzbe kerül. (Az már más kérdés, hogy ezt a pénzt sok családban félreteszik és majd megkapja a fiatal, ha önállósodik, de ez sem általános, mert van, ahol annyira alacsony a család bevétele, hogy a szülőnek nagy teher a felnőtt fiatal eltartása). Sajnos sok olyan fiatalt is látok, akik azért, mert minden pénzt magukra költhetnek, nem tanulják meg a pénz értékét, nem tanulják meg a pénzt beosztani, így az önállósodás kitolódik (vagy sosem következik be (van több 50 év körüli ismerősöm, aki mama hoteles, még mindig elfogadja a szülők támogatását), de olyan fiatalokat is látok, akik pont azért, mert nem kell hazaadni semmit, félre tudnak tenni az önálló életre.

Munkám során rengeteg eladósodott családot látok (szülőket, fiatalokat is), ezért szerintem ezt is érdemes lenne mérlegre tenni, amikor a megélhetés költségeiről beszélget egy család. Az is elég ijesztő, hogy a családok tömegeinek nincs 1-2 hónap vésztartaléka. Szép dolog, ha egy fiatalt azzal segít a családja, hogy nem kell hazaadni a fizetéséből, de ha ez erőn felül van a szülők részéről, akkor ez nem jó, mint ahogy az is tévút, ha a fiatal ezt természetesnek veszi és még mellé nem is takarékoskodik.

Akinek erején felüli a gyerek eltartása, az ne vállaljon gyereket. Nem véletlenül vannak sokan eladósodva, és nem azért, mert nem adnak haza. 12 éves koromban kaptam először zsebpénzt, de még azért is meg kellett dolgozni, már akkor megtanultam a pénzzel gazdálkodni, így felnőttként nem okozott problémát, egyetlen hitelem a lakáshitel, amit jövőre kinullázok, sose kerestem milliókat, voltam álláskereső, voltam minimálbéres, a szüleim csak 3 milliót adtak hozzá a lakáshoz, a nagyobb részét összespóroltam, ebben meg az volt a további segítség, hogy nem kellett haza adni a pénzem, viszont ők nem ugyanúgy spórolnak, ahogyan én, az ő módszereikkel nem lett volna meg a lakás, még akkor sem, ha haza adok, és azt félreteszik nekem. Én olyanba is befektettem, ami nagyobb hozamot hozott, de ők nem bíztak benne, én meg igen.

Viszont hátráltattak is, mert annak ellenére, hogy nem kérték, hogy adjak pénzt haza, azt nem fogadták el, hogy főiskolás koromban elkezdtem dolgozni (előbb meg még kevésbé járultak volna hozzá), ők azt akarták, hogy előbb szerezzem meg a diplomát, aztán dolgozok majd eleget utána, rengeteg vita, feszültség volt amiatt, hogy én suli mellett még dolgoztam is. Nekem viszont jól jött a tapasztalat, jól jött akkor, amikor pályakezdő lettem, mert pont akkor jött a válság, jól jött a pénz, amit megtakarítottam, jól jött az, hogy néha kiszakadhattam a tanulnivaló mellől, és csinálhattam valami mást, felfrissített. De nem könnyítették meg a dolgomat azzal, hogy nem támogattak a munkában, így viszont csak még jobban hajszolt ez a helyzet a munkába, és tolódott a suli, mert minél előbb le akartam lépni otthonról, ahhoz viszont pénz kellett, és úgy akartam elköltözni, hogy ne kelljen visszamenni.

Soha nem volt még ilyen nehéz dolguk a fiataloknak. Az albérletek 100 ezertol indulnak, a saját lakás 20 milliòtòl kezdődik kisvárosban is, nem csak Pesten.

Én egy forintot sem kérnék el a saját gyerekemtől, arra kérném, hogy tegyen félre a jövőjére inkább..

Ha a kérdező 90 ezerből 45 ezret lead, akkor mi a fenebol költözzön el majd? Albérletbe sem tud, nemhogy sajathoz önerőt gyűjteni.

Így indul az, hogy 30 evesen is mama hoteles lesz. Inkább tegyen félre és tudjon saját életet kezdeni majd.

Oke, hogy ő is fogyaszt otthon, de ha 18 even keresztül el tudta tartani a szülő, akkor szerintem utána sem akkora teher.

Nyílván ha a fiatal elveri a fizetését hulyesegekre, nem gondol a jövőre, akkor más a helyzet.

"Akinek erején felüli a gyerek eltartása, az ne vállaljon gyereket."

Akkor valószínűleg kihalna az ország, mert ezt előre 20-25 évre igen nehéz megtervezni, mi lesz később erőn felül és mi megy lazán.

"Akinek erején felüli a gyerek eltartása, az ne vállaljon gyereket. "

De jó, hogy te a jövőbe latsz. A jövő heti lotto szamokat elküldened ?

Semmit nem adtam haza. Nem jártam egyetemre, dolgozni mentem rögtön.

De a szüleim nem várták el, ők folyamat haladtak felfele a ranglétrán, egyre többet kerestek, nem kellett nekik a pár 10 ezer forint.

Látom, nem ment át, amit írtam, ezért leírom a saját példámat okulásul:

Amikor gyerekeket vállaltuk, volt saját lakásunk, 2 kereset, majd egyre jobban és jobban éltünk, majd puff, elváltunk. Ez nem volt betervezve a gyerekvállaláskor.

Hol volt állásom, hol nem, ezt sem terveztem, hogy ennyire nehéz lesz a rendszerváltás után, pedig diplomám van, csak épp most nem versenyképes az eredeti szakmám. Ezt se így terveztem.

Tizenévesek voltak már a gyerekeim, amikor a lakáshitelem (naná, hogy CHF), elszállt az egekbe, nyögtem, de fizettem, nem dőltem be. Ezt se terveztem.

Amikor az egyik gyerekem munkába állt, adott bele a rezsibe egy darabig, de nem sokáig, mert elköltözött, aztán visszaköltözött. Egyiket se terveztük, így alakult.

Több, mint egy évtizede szakmát váltottam, most annyira jól keresek, hogy nem okoz gondot a rezsi akkor sem, ha több embert kell eltartanom, viszont elvárom a gyerekeimtől, hogy félre tegyenek, ha már egyszer nem kell itthon beszállni semmibe.

Kívánom mindenkinek, hogy az élete a tervei szerint alakuljon, de azért ne nagyon lepődjön meg senki, ha ez nem mindig jön össze.

A kerék néha fent van, néha lent és sose tudhatod, mi lesz 1, 10, vagy 20 év múlva.