Érdemes-e többgenerációs háztartásban gondolkodni, ergo a szülőkkel együtt házat nézni? Tapasztalatok?

Elméletileg teljesen igazad van. Figyelj én szeret(t)em anyósom, nem volt konfliktusunk.. Stb. 4 hónapig együtt laktunk, mert akkor vettünk lakást 1000kmre, mint ahol előtte éltünk, így teljesen jó ötletnek tűnt, hogy arra a pár honapra nem megyünk albiba. Hat úgy menekültünk tőle, hogy az valami hihetetlen. Pedig addigra már 6 éve együtt voltunk a párommal, nem mondhatni, hogy nem ismertem meg anyóst rendesen. De egyszerűen elkezdett mindenbe beleszólni, vagy a véleményét elmondani, amit nem kertünk, vagy rosszalló volt, mert mondjuk 8kor!!!még feküdtünk az ágyban, meg mindenért! Nagyon nem tetszett, hogy gyerek szerepbe akar automatikusan visszatenni, mikor 15 éves korom óta magam láttam el a háztartást, dolgoztam külföldön... Szóval teljes értékű felnőtt voltam, sőt még nem is a 20as éveim elején jártam... 3 év kellett miután eljöttünk, hogy rendeződjön a viszonyunk! Pedig tényleg rendes ember.. Stb. És ezt tapasztaltam másnál is. Na ezért nem jó ötlet!!

Anyagilag nekünk mindegy lenne, hogy együtt lakunk-e vagy sem. Jó lenne ha többet unokázna, de már az sem lesz, nem a fiam a kedvenc unoka... Hiaba rendeződött a viszonyunk, meglátszik rajta a törés.

Mit ér el

Család röghöz kötés

Nehéz eladni később az ilyen házat

Nem nő fel igazán a gyerek, mert cél, hogy ne legyen önálló, hanem a szüleivek lakjon

Könnyebb elindulni az elején, később nehezen lesz fenntartható a család.

Ez a nagy átlag.

Ismerek olyat is, akiknél több generáció óta működik. És olyat is, ahol a 4 szintén egyedül lakik a banya, mert a gyerekei sem álljak ki, ő albinak adja ki a többi szintet. Az is fura.

Én 19 évig így éltem. Nálunk anya nem szereti az anyósát (a mamamat), úgyhogy neki vannak rossz pillanatai emiatt, viszont én imádtam. Nagyon szerettem, hogy ott volt a mamám és a papam. Nyáron 2 hetet otthon voltam, és minden nap, amikor hazáértem, bementem a mamámhoz, és beszélgettünk.

A párommal most egy ilyen lakásban lakunk az apósommal, de a párom nem kedveli az apját, különösen nekem nincs vele bajom, de nálunk minden külön van.

Mi így élünk. Egyedülálló szülőm és mi a párommal. Nekünk működik. Ez szülő függő.

Anyóssal biztos nem költöznék így össze, pont a fent írtak miatt. Szeretem, jól kijövünk, de ő másképp csinálja a dolgokat és konfliktus forrás lenne.

Én alkalmatlan vagyok rá. A tesómnak minden vágya, de anyukám hallani sem akar róla.

Sok előnye van, ez kétségtelen. De sok hátránya is.

Nekünk közös nyaralónk van. Ennyi együttélés pont elég.