Miért áll meg az élet minden hónap végén, csak mert elfogyott a fizetés?
Sok családban azt látom, hogy mintha megállna az élet meg a dolgok normális rendje hó végén. Nem mosnak, mert elfogyott a mosószer, nem esznek eleget, mert nincs pénz kajára, sőt hajmosás sincs, mert a sampon is pénzbe kerül. Csak veszekedés van.
Hó elején bezzeg kánaán van: rekeszszámra viszik haza a sört, fel van adva a kajarendelés, van wellnesshétvége, új ruha meg minden.
Nem értem, hogy lehet így élni, miért nem lehet beosztani a pénzt, miért nem lehet megtalálni az egyensúlyt a mindennapokban... és nem, nem olyan emberekről beszélek, akik alacsony fizetésből élnek és beosztásra szorulnak. Akinek hó elején welnessre, étteremre, rendelésre, kondibérletre futja, annak optimális esetben nem a zsemlén kéne hó végén spórolnia.
Van aki már pénz megérkezése előtt eldönti, milyen luxust szeretne élvezni, ezért nem tud spórolni soha, nem tudja félretenni a pénzt...
Rossz lehet számukra (véleményem szerint), hogy 0 megtakarítás, bármi történhet...
Mert az emberek egy része nem tud normálisan bánni a pénzzel, és ez egy ördögi kör. Hó végén nincs semmi, jün a fizu, akkor megjutalmazom magam vmivel azért, mert túléltem azt az időszakot, amikor üres kenyeret ettem 10 napig.
Nekem is volt olyan ismerősöm, aki a Westendben a luxi fodrásznál vágatta havi 2x a haját méredrágán, műköröm, havi 3 buli a Morrison'sban, cigi, havi 2 "nagybevásárlás" a Zarában, évente új mobil... és nekem panaszkodott, hogy kölcsön kellett kérnie egy ismerősétől hó végén, hogy a gyerekének tudjon enni adni...
A másik meg a 4 éves fiának Xboxot és okostelót is vesz karácsonyra, aztán bőg, hogy nincs pénz...
Ilyen ismerőseim nekem is vannak.
Több pénzből élnek, mint mi, a lakhatás sem drágább esetükben, mint a miénkben, se gyerek, se hitel, se autó, ami vinné a pénzt. Mégis fizetés előtt 10 nappal konkrétan már enni nincs mit, pénz nincs, volt, hogy mi segítettük ki őket, hogy legalább élelmiszer legyen otthon.
Tipikusan a rossz pénzbeosztás a hibás, hó elején luxus, hó végén meg majd lesz valahogy. Mindezt magasan az átlag feletti fizetéssel.
Én kifejezetten azoknál tapasztaltam ezt, akik a minimálbér párszoros összegét simán megkeresik...
Már elhatározza, milyen technikai újdonságot fog venni hónap elején, százezres aranyórát, stb, aztán megy a dicsekvés, hogy neki "milyen technikai újdonság van" és "mi nennyit tud", csak neki vannak jó cuccai, ami másnak van, az mind rossz, elavult, szar...
Se házfelújításra se semmire nem költés, hó végén amikor nincs mit enni, azzal nem dicsekszik.
Ha más jut valamire, akkor ő van a legjobban felháborodva és ő irigykedik a legjobban: "másnak ajon honnan van", amikor "neki nincs", és ezzel tartósan foglalkozik, felháborodik, irigykedik...
Nekem nincs ilyen ismerősöm, rokonom pláne nem. Csak újságból és internetről (pl. innen) találkozom ezzel a jelenséggel.
Csöppet se sajnálom őket. Egyszerűen élhetetlenek és kész.
Egyébként kíváncsi volnék egy átfogó, nagy létszámú vizsgálatra, hogy a magyar családok hány %-ára jellemző ez az életforma.
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!