Normális, hogy a kedvesem 27 évesen is inkább a szüleivel él, minthogy hitelt vegyen fel, és legyen saját lakása?

1 éve vagyunk együtt. A múltjáról annyit, hogy volt több hosszabb kapcsolata is. Volt egy vállalkozása, de miután az utolsó kapcsolata tönkrement, ez lelkileg annyira megviselte, hogy a vállalkozása tönkrement. (Asztalos, volt saját műhelye, gépei sb.)

A szüleivel lakik, de nem jó velük a kapcsolata. Jelenleg kb 1 M ft-ja van félrerakva. Mielőtt megismerkedtünk, szórta a pénzt, sőt az első pár hónapban, havi 40 ezret költött sörözésre, de ez mostanra lecsökkent. Azt mondta, vesz egy nagy kertet, amire már lehet építkezni, és majd arra épít magának egy házat.

Azon a környéken, ahol a legolcsóbbak az ilyen kertek (az erdő mellett), az messze van a várostól. Busz arra nem jár (csak kertek meg erdő van arra, az út nem is vezet sehová), gyalog meg kb 25 perces séta, mire eljutunk a lakóházakhoz. Ő ki akar költözni a nagy semmibe, nem akar panelben élni.

Mindenki emiatt hülyének nézi, mert hogy jól keres, vehetne fel hitelt, és lehetne saját lakása. Simán tudná a törlesztő részletet fizetni.

A bejelentett munkahelyén 200-250 E körül kap, plusz a maszek ami lehet csak 20-30 de lehet akár 100 E is.

Azt mondta, megtehetné hogy albérletbe megy, de felesleges. Egész nap dolgozik, utána meg nálunk van. Csak fürdeni jár haza.

Napi kb 1-1,5 órát van otthon. Egyszer reggel, egyszer meg este ugrik haza átöltözni plusz fürdeni.

Ő gondolkodik jól, hogy nem akar felvenni több milliós hitelt? Vagy tényleg az ő felfogása rossz?

Szerintetek?