Hogyan fogadnátok, ha a 24 éves lányotoknak 41 éves párja lenne?

Egyrészt neki kell a párja mellett ébrednie, nem nekem. Ha neki bejön, kedves egészségére.

Másrészt ha anyagi okokból van mellette, megnyugodnék, hogy már 24 évesen elért idáig, nem kell megvárni, míg 35 évesen "jajjistenemgyereketkénszülniketyegabiológiaiórámjajjdeehhezjólkeresőférjkellakkorishalúzer" jelszóval rohangál egyik hülyétől a másikig. A tartós párkapcsolat gazdasági jellegű együttállás, erre időben rá kell ébredni.

Ha szeretik egymást, boldogok, áldásom rájuk.

Fordított esetet is ismerek. Nagynéném férje 10 évvel volt fiatalabb. Boldog házasságban éltek halálukig.

Attól függ...Ha egy rendes, jól szituált, megkomolyodott emberről van szó, akivel jól megértik egymást, és nem csak gondtalan keffenetésre kell neki a lányom, akkor örülnék neki. Rá is jó hatással lenne, és nem kellene a csóróság bgyrait megjárnia, mire ténylegesen felnőtt lesz, kiépíti a saját egzisztenciáját, ill. inkább ez min tvalami lumpen huszonéves, aki se megállapodni nem akar, sem az életét építeni, csak vár a sült galambra, és bulizik.

Ha egy elvált, anyailag elkötelezett, már egy /több gyereket otthagyott, 'újra élné a világát' típusú ember lenne, akkor nagyon nem örülnék neki, az élet épp elég nehéz normál esetben is, nem kell huszonévesen olyasmibe végni a fejszét, ami valószínűleg több keserűséget min tboldogságot hoz. Ha egy csóró, eddig semmit el nem ért, saját korosztályának nem kellő, művészlélek, ám lúzer lenne, akkor tűzzel-vassal ellene lennék.

Egyébként nem az én döntésem, max a véleményemet fejtheném ki, remélhetőleg még virágkorában megtapasztalná a vele való együttlétet a lányom, hogy eldönthesse, kell-e ez neki hosszútávon, vagy ő is azt kapja-e ettől a kapcsolattól, amit szeretne.