Miért nem vesznek észre?
Sziasztok. Anyukámmal,apukámmal,és a bátyámmal nőttem fel. A bátyám okos,de úgy tényleg. 14 évesen már felsőfokú nyelvvizsgája volt,és a megye legjobb sulijában tanul,ahol kitűnő. És ebben az a legfurcsább,hogy alig tanul. Nagyon lusta,napi 2 óra alatt lezavarja a tanulást. Már kiskoromtól fogva mondják nekem,hogy milyen okos testvérem van,mennyire büszkék rá,stb.
Mindig is tudtam,hogy sosem fogok tudni a nyomába lépni. Korántsem vagyok olyan okos mint ő,és akármennyire szorgalmas vagyok,akármennyit tanulok,egyszerűen csak képtelen vagyok. De akkor mégis,miért fáj?
Amikor ő versenyen negyedik helyezéseket ér el, a család szinte megünnepli, nagyon büszkék rá,egész nap kérdezgetik,hogy mi történt. Tavaly én is ezt akartam. Azt akartam,hogy rám is büszkék legyenek. Éjszakákat tanultam át,aminek meg lett az eredménye. Megyei biológián második lettem, országos fizika versenyen ahol csapatban voltunk negyedikek. Alig vártam,hogy hazaérjek,és az oklevelet megmutassam a szüleimnek. Rámmosolyogtak és eltették egy mappába. Korántsem viselkedtek úgy velem,mint a bátyámmal. Meg sem említették másnap.
Ezt lenyeltem. Megpróbáltam másban kiemelkedő lenni. Megyei zongoraversenyen hatodik lettem,ami nagyon nagy szám volt. De ekkor még a vállukat sem vonták meg.Ez szinte megölt belülről.
Most angol tanárhoz járok,hogy nyelvvizsgázzak. A tanár mindig kiemeli,hogy a bátyám és én két különböző szinten vagyunk. Akárhányszor hazaérek,anyukám elmondja,hogy azért nincs még nyelvvizsgám,mert nem tanulok eleget. Miért nem tudják megérteni,hogy nem vagyok arra képes,mint a testvérem?
,,Ki van taposva az utad" ,,Csak a bátyád miatt vagy kitűnő" ,,Te korántsem vagy olyan mint a bátyád"
Miért nem lehetek valamiben én a legjobb? Miért nem vesznek észre? Miért nem lehet azt mondani, hogy valamiben ügyes voltam?
És ebben az a legrosszabb,hogy a bátyámnak ehhez semmi köze. Szeretem nagyon,és ő is engem. Ő ezt nem veszi észre, senki sem veszi észre,hogy ez fáj nekem,pedig néha a torkom annyira szorul,hogy nem bírok beszélni.
Nem haragszom a bátyámra. Nem vagyok irigy sem rá. Annyira szeretem hogy hanyag, lusta,és nagyon jószívű hozzám.
Egyedül azt nem értem,hogy bármit teszek,engem sosem fognak kijelenteni okosnak.Azt hiszik,hogy bármi jó történik velem,az miatta van. Miért nem vesznek észre?
Most ez nem vigasztal, de te is elsodoródsz felnőttként másféle, ahol csak téged ismernek, és ott nem fogod ezt a nyomást érezni.
Te is sok dolgot azért csinálsz, hogy beelőzd őt. Vegyük a zongorázást. Jó vagy benne. De szereted is? Ha igen, akkor élvezd, és csináld magad miatt, mert neked jó.
Neked kell először kilépni az árnyékából, és nem versengeni vele. Tanulj, hogy tudj, és ne azért, hogy nála tudd jobban. Ugye, érted? Pár év, és pl. egy felvételin se a tesóddal kell versengeni. Nem neki vizsgázol. Tanuld meg magad miatt, és próbáld meg élvezni azt, amiben jó vagy.
Ez csak felnőttként lesz más sajnos. Én is így nőttem fel. Igaz én nem zongorázoeg ilyenek, de nálunk is tesóm volt az isten. A jajj de okos meg minden. Bezzeg ahogy elköltöztünk. Anyum azután kezdett el értékelni engem is. Mert én jobban csinálom az életben a dolgaimat és büszke rá hogy milyen talpraesett vagyok. Igaz nem lennék ilyen ha nem így jövök fel új ez azért jó. Még igazság szerint tesómban nagyon benne van az H mindig ő a tökéletes és ezért sokan nem kedvelik. Eléggé a fejébe szállt. Nekem pedig teljesítési kenyszerem van a mai napig.
Hidd el nekem hiába csinálsz bármit nem leszel soha olyan jó a szuleidnek mint ő de nagy eséllyel jobb ember leszel
Szomorú dolog ez, nem tudom, szülők miért tesznek ilyeneket. :-(
Teljes mértékben megértem az érzéseidet, bárcsak tudnék okosat tanácsolni. :-( Gondolom őszintén beszélgetni ilyen szülőkkel erről a problémáról nem vezetne eredményre. :-(
Ahogy írták előttem, felnőttként majd senki nem fog ismerni.
Már megint, ostoba, érzelmi nyomorék szülők, akik különbséget tesznek a gyerekeik között.
Nem tudom mit tehetnél, ezek nem fognak változni.
Az életben az egyik legkárosabb dolog az összehasonlítgatás, mert azt a felet, akit lelkileg megpróbálnak lenyomni, hátrányos helyzetbe hozza olyan szinten, hogy ha elhiszi magáról a sok negatívumot, amit kapott, ezek önbeteljesítő jóslatként is működhetnek a későbbiekben...
Szerintem a szülők nem tennék ezt - reménykedem ebben - ha tudnák, milyen károkat okozhatnak vele, valószínűleg nem tudják, mit tesznek. Ezzel azt akarom mondani, hogy nem tudatos rosszindulat, lehet valamilyen mintakövetés, pl. nevelésük során ilyen mintákat kaptak.
Sajnálom, hogy nem ismerték fel, hogy nem kellene ilyet tenniük. :-(
1. Gratulálok, hogy ilyen higgadtan és összeszedetten leírtad a problémát. Nagyon okosan és érzelmileg nagyon intelligensen kerestél megoldást, de sajnos sikertelenül.
2. Eredmény van, siker nincs: Ugyanolyan kitűnő eredményt akartál elérni, mint a bátyád, legfeljebb másik versenyszámban, mert tartok tőle, a sajátján nem győzöd le, legfeljebb olyan munka árán, ami károsítaná a magánéletedet. Emiatt ezzel a továbbiakban ne is próbálkozz. Csak olyant és annyit tegyél, ami a te örömödre van.
3. Miért nem vesznek észre?: Sajnálom, de a testvéred lett a norma, aminek annyira örülnek, ahogyan kell egy gyerek szép teljesítménye miatt, és minden ami alatta van, az a maradék. Ez iszonyat rossz érzés. Ráadásul a testvéred nem is érdemel dícséretet, mert ez a napi 2 óra tanulással szárnyalás csak a tehetség, erőfeszítés még nincs benne. A ”Szépen kitakarítottál" és a "Szép hajad van" is dícséret, de az egyikben nincs semmi tett, az csak állapot.
4. Leértékelnek: "Ki van taposva az utad" Nem igaz, mert semmi tanulás nem könnyebb neked, ráadásul minden tanár hozzátesz, hogy a bátyád még ezt is azt is hozzátette. Inkább göröngyös az az út. "Csak a bátyád miatt vagy kitűnő" Miért, ő sokat tanult veled? Ajjajj. A teljesítményedben semmi/alig látnak saját érdemet. "Te korántsem vagy olyan mint a bátyád" Na ez 100%. A szüleid öntudatlanul mérgeznek téged. Ők bántalmazó szülők (szóbeli is lehet, nem kell verés). Ha ezt a viselkedést folytatják, szinte garantált, hogy majd felnőttként öntudatlanul, önkéntelenül távolságot fogsz tartani. Ezt mostanság kell feloldani, különben betokosodik.
Fogadd részvétemet! A szüleiddel kapcsolatos jelzőket ide nem írom ki. Van egy ugyanilyen gyerek a rokonságban, de ő egyke, kicsit idősebb is, mint a többi rokongyerek, így ilyen konfliktus ott nincs.
Egy barátom felesége (A) szép és okos. És ezt ő is tudja. Pechjére a húga B még szebb és még okosabb. B lett papa pici lánya, a papa A-t ejtette. Az anyjuk egyenlően bánt velük, de A-t mégis sok bántás érte a szülők részéről. A és B felnőtt, a viszonyuk okés, de A a fentiek és más okok miatt kb. 2 éve nem beszél a szüleivel.
6. Megoldás: Ha a bátyád elkezdi csepegtetni közvetve (tehát, hogy azt mondja a szüleiteknek, ő úgy gondolja (magától, nem mert te azt mondtad) nekik a problémát az lehet egy megoldás. Ha ez nem megy, akkor mutasd meg ezt a
gyakorikérdések bejegyzést. Ha ez sem használ, akkor javaslom, keress fel egy pszichológust, hogy megtanulhasd elfogadni ezt a helyzetet, mielőtt a hármójukhoz fűződő viszonyod akaratlanul rosszra fordul. BÁNTALMAZÓK, MÉRGEZŐK A SZÜLEID. Sok erőt!
U.i: Ha mégsem működik egyik sem, akkor se a bableves falhozcsapásával fejezd ki a bajodat, amikor betelt a pohár!
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2025, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!