Mit lehet kezdeni ezzel a helyzettel szerintetek?
Sziasztok. Nos a helyzet, hogy az ünnepek alatt az egyik családi összejövetel vitába torkollott, ahol én és az unokatesóm lettünk a fekete bárányok. Én 27 vagyok, unokatesóm 28, nagyon jó volt mindig is a viszonyunk, legjobb barátnők vagyunk. Mindketten férjnél vagyunk már, de az én férjem beteg lett, unokatesómé pedig az ő szüleinél volt, tehát egyikük sem volt jelen az ominózus napon. Tudni kell, hogy sem én, vagyis sem mi a férjemmel, sem unokatesómék nem akarnak gyereket. Én amióta az eszemet tudom ezt tartom, nem szeretem és nem is bírom huzamosabb ideig elviselni őket. Unokatesóm dettó. Na már most természetesen rendszeresen jön a kérdés, hogy mikor jön a gyerek, hány lesz, hogy lesz. Világosan elmondtuk a kezdetektől fogva, hogy nem lesz és mindig próbáltuk elterelni a témát, elviccelni, nem akartuk felvenni, bár már elég idegesítő volt, hogy nem képesek tiszteletben tartani a döntésünket.
Na hát eljött ez a bizonyos családi összejövetel, ahol ismét feljött a téma, azonban most unokatesómnak betelt a pohár és kevésbé kedvesen lerészletezte, hogy miért is nem akar gyereket, mert azt mondta úgy néz ki másképp senki nem képes ezt megérteni. Elmondta, hogy neki nincs szüksége élete végéig tartó felelősségre, éveken át tartó nem alvásra, gyerekbőgésre, hisztire stb. Mindenki fel volt háborodva, hogy ilyeneket mégis hogy mondhat. Mindenki kiabált már a végén, szörnyű volt. Erre a nagyi nekem szegezi a kérdést, hogy remélem te nem vagy ilyen véleményem a gyerekekről és nem értek egyet ezzel, én pedig megmondtam, hogy de, maximálisan egyetértek uncsimmal és ezt már számtalanszor elmondtuk, nem értem miért nem lehet hanyagolni a témát. Hát a vége az lett, hogy mi vagyunk a szemét gyerekutálók és mégis micsoda alakok vagyunk. Nem is értettem, hogy felnőtt emberként miért nem lehet elfogadni azt, ahogy élni akarjuk a saját egyetlen életünket. Anyumék nem csináltak ebből soha nagy tragédiát, mondták h szerintük számtalan jó dolog van egy gyerekben, de nem erőszakoskodtak soha és nem piszkálódtak. Erre tegnap felhívott anyu, hogy a béke kedvéért kérjünk elnézést a rokonoktól. Közöltem, hogy szó sem lehet róla, ugyanis évek óta hallgatjuk ezt a témát, soha nem vesztünk össze velük emiatt, a vacsoránál is ők kezdték megint a gyerektémát, szerintem ennyi év után már jogos volt a kiakadás. De most mi vagyunk a mumusok.
Szerintetek? Továbbra sem érzem úgy, hogy nekünk kéne bocsánatot kérni. Ti hogy gondoljátok?
válasza:Az abszolút nem kérdés és soha nem is volt, hogy nem lesz gyerekünk. A Földön nincs annyi pénz, amiért én végigcsinálnék egy terhességet + szülést és utána alsó hangon 18 év gyereknevelést és mindent, ami ezzel jár. Soha egyetlen porcikám nem vágyott erre, a falat tudnám kaparni, ha 10 percnél tovább síró gyereket kell hallgatnom. Ez van, én ezt nyíltan vállalom, legalább ismerem magam és tudom, hogy nem nekem való gyerek, nem lennék jó anya. Sem most, sem később, más terveink és céljaink vannak a férjemmel együtt.
Tehát kár azzal jönni, hogy majd később. Mert ez később is pont ugyanígy lesz. Volt több kapcsolatom is a férjem előtt, az egyik hosszabb volt (3 év), de ott sem éreztem gyerek iránti vágyat. Mikor megismertem a férjem, tudtam, hogy senki mással nem akarok lenni, ő életem szerelme. Mégsem éreztem soha egy percig sem, hogy na tőle akarnék gyereket. Olyan férfi nincs, akitől akarnék.
Azt pedig ne haragudj #6-os, de a világ egyik legszánalmasabb és legbénább kifogásának tartom azt az "érvet" a gyerekszülésre, hogy jajj legyen, aki idős koromban majd ápol. Ne haragudj, de normális ember nem ezért szül + az ég világon semmi garancia nincs arra, hogy idős koromban a közelemben lesz a gyerek és segíteni is fog.. Lehet hogy külföldön fog élni, lehet rossz lesz a kapcsolatunk is, lehet-és ez tudom kicsit morbid-, de az is előfordulhat, hogy betegség/baleset/akármi miatt előbb elmegy a gyerekem, mint én és még sorolhatnám. Nem egy olyan szülőt ismerek, akire a gyereke rá se nyitja az ajtót, max évi egyszer és akkor sokat mondtam. Gyereket véleményem szerint nem ezért kell szülni, hogy idős koromban majd jól ápolni fog, erre nem lehet alapozni sem, mert vagy fog, vagy nem. Nincs ám rá garancia.
válasza:Én meddő vagyok,a saját szüleim selejtnek és társainak neveztek.. Boldog vagyok a férjemmel a többi már hidegen hagy.
40N
válasza:Semmi baj kérdező, amit te csinálsz hívják természetes kiválasztódásnak.
Ezt nyugodtan tudatosíthatod a téged kritizálókban is.
válasza: válasza:Elég baj hogy egyesek képtelenek megérteni hogy valaki másképp akar élni mintahogy a bevett minta. Én szeretnék gyereket, de teljes mértékben megtudom azokat érteni, akik nem. Jobban mint akik mindenáron, akár pasi nélkül is...
Felnőtt emberek vagytok, semmi közük a magánéletetekhez.
Legközelebb mondd azt arra a kérdésre hogy "miért nem akartok gyereket", hogy "azért hogy tudjatok min veszekedni" Majd legszebb mosolyodat rájuk szegezve közöld hogy " Szóval hallgatlak"
Akik az írják hogy majd legyen aki ápolja, meg örökös, az szálljon már kicsit magába, én pl abszolút nem azért szülnék hogy öregen majd ápolgasson, sőt ezt soha nem is szeretném, akkor sem ha szükségem lenne rá! Ezt nem fogom tőle elvárni, előbb haljak meg, minthogy a gyerekem pelenkázzon (vagy bárki).
Az örökösödés meg szintén gyenge érv, az se biztos hogy lesz mit örökölnie. Ha nem lesz gyerekem akkor majd ha lesz vagyonom felajánlom valami alapítványnak, vagy rászorulóknak, vagy a legjobb barátnőm leszármazottjának (amennyiben olyan marad a kapcsolatunk). Ennyi. Mindenki úgy él ahogy akar. Meg úgyis sok az ember, nem fog kihalni ha néhányan nem szülnek.
válasza:Rengeteg ilyen önző család van, mint a tietek, akik kèptelenek elfogadni más felnőtt emberek megalapozott döntéseit.
neki nincs szüksége élete végéig tartó felelősségre, éveken át tartó nem alvásra, gyerekbőgésre, hisztire stb.
Aha, tehát az az önző, aki ezek vállalja a gyerek kedvéért. Érdekes nézőpont... és akkor aki nem vállalja, az micsoda?
Hidegen hagy, ki szül, ki nem, mindenkinek joga van eldönteni, de nehogy már az legyen önző, aki képes arra a lemondásra, amire a kérdező bevallottan nem az, és nem is akar az lenni.
#18: Nem teljesen értem a kommentedet. Én a nem tartom magamat önzőnek, azért mert úgy merem élni az életemet, ahogy nekem jó. Ettől még senki nem lesz önző. Nem akarok lemondani a szabadságomról egy olyan dologért, amiért egyetlen porcikám sem vágyik, ahogy a férjem és az unokatesómék sem.
Továbbá azt sem tartom önzőnek, aki pedig mindezt vállalja.
Viszont az, aki mindenáron a másikra akarja erőszakolni a saját nézeteit, csak a magáét fújja, másokra abszolút nincs tekintettel, mint a rokonaim, azok valamilyen szinten szerintem is önzők, erre célozhatott a 3-mas kommentelő. Felnőtt emberek vagyunk, tudjuk már tiszteletben tartani egymás döntését. Ezt próbáltuk a családi összejövetelen is ötszázadjára megértetni a rokonokkal, de hát nem igazán sikerült.
válasza:de, az vagy, a saját kényelmedet nem adod másért, ennyi. Ezt hívják önzőségnek. Szíved joga így érezni.
De egy hozzászóló szt a családod önző. Tényleg? Azok, akik feladták a kényelmet érted, az unokatesódért?
Fura...
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!