Hogyan segítsek feleségemnek feldolgozni, hogy meghalt az apukája, mit tehetek ebben amivel segíthetem?
Nekem 21-én halt meg az apukám rákban. Öleld át és mondd meg neki, hogy sírja ki nyugodtan magát.
Ez nekem nagyon jól esne, sajnos nekem nincs akinek a vállán kisírhatnám magam, nagyon rossz hogy még nem tudtam sírni egy jót valakinek a karjaiban.
3 éve anyu (rák), 2 éve apu (váratlanul) halt meg szinte egy év különbséggel. Ki kell tapasztalnod, hogy beszélni akar róla, vagy magába temetkezni. Biztosítsd, hogy mellette állsz. Annyira friss, hogy most egyelőre hagyd, hogy gyászoljon. Legyél mellette, ahogy intézi a temetést (esetleg temetkezési vállalatot bízzatok meg, mert akkor nem nektek kell a fájdalmas köröket futni, ők mindent elintéznek). Nem is tudtátok, hogy rákos? Csak most derült ki (mert, hogy "hirtelenséggel" írod). Ha így volt, még tegyétek össze a kezeteket, hogy nem voltak fájdalmai! Anyu pokoli fájdalmakon ment keresztül, míg meghalt, borzalmas volt végignézni. Esetleg a temetés után próbálj vele kirándulni menni, moziba menni, nem feltétlenül a magába temetkezés a jó döntés. Nekem ott volt a lányom (és persze a férjem), muszáj volt összeszednem magam és éltük tovább az életünk, nem mondtunk le utazást sem.
Beszélj vele, kérdezd mindig, hogy van, miben tudsz segíteni.
Sajnos voltak fájdalmai de nagyon jól titkolta. A feleségem anyukája mesélte hogy felült éjszakánkétn és nem aludt, nem evett már napok óta de nem akarta elrontani a karácsonyunkat ezért nem szólt és már egy éve sejtette hogy baj van nem akart orvoshoz menni.
Az előzménye annyi az egésznek hogy a szemén találtak rákot, megműtötték, de mondták neki hogy bármikor felbukkanhat az áttét. Vagy már fel is bukkant csak végig titkolta utána igazából senki sem tudja... Szóval igen sajnos neki is voltak fájdalmai de én is annyiban látom "jónak" hogy legalább nem hónapokon, éveken át szenvedett mint anyukám apja... így viszonylag gyorsan elment és szerintem ez így volt a legjobb. Már ha lehet így fogalmazni egy ennyire rossz helyzetben. kevesebbet szenvedett remélem mint más.
Nyugodjanak békében elhunyt szeretteitek!
Saját tapasztalatomból mondom, h vígaszt nyújtani ilyen esetben lehetetlenség. Túl közeli időben és túl intenzív érzelmileg a megrázkódtatás számára. Sőt, nem is szavakra van szüksége a feleségednek (főleg nem olyan empátimantes marhaságokat akar hallani, hogya az élet megy tovább stb). Amit tehetsz érte:
-megkérdezed, mit tehetsz érte. Lehet, vmi olyasmi számára a legfontosabb, amit nem is gondolnál,
-mellette vagy, stabil érzelmi hátteret nyújtasz neki,
-lehetőleg annyi terhet veszel le a válláról, amynnit csak tudsz, anélkül, h kellemetlenül érezné magát. Van, akinek a mindennapi rutintevékenység elvégzése jelent megnyugvást, van, aki csak sírni akar összekuporodva. Azt biztosítsd számára, amire neki szüksége van,
-és nagyon megválogatod a szavaidat, mikor beszélsz vele. Ilyen sokkhatás alatt, amit épp ő átél, sokszor befordul az ember, és nem a szándékod szerint érti a mondanivalód.
Ha még eszembe jut valami, megírom.
Kérdezd meg mit szeretne.Mellette legyél, egyedül akar lenni vagy épp az anyukájával.
Februárban halt meg anyukám, én apával és a testvéreimmel akartam lenni.
Nehéz volt mert akkor volt 8 hónapos a kisfiam, szóval nem engedhettem el magam.
M8ndenképp kérdezd meg de ne nyaggasd, lehet "nem tudom" lesz a válasz.
Nagyon nehéz ez az időszak, őszintén sajnálom a feleséged.
Sziasztok, hátha valaki olvassa még. Én tettem fel eredetileg a kérdést. Az idő bár enyhíti, de nem gyógyítja be a sebeket, akik ezt átélték, azok ezt tudják minden bizonnyal.
Azóta már lecsitultak a kedélyek, de minden egyes nap el tud pityeredni, ha szóba kerül az apja... szóval én ahogy látom vagy érzem, a sebek sosem fognak begyógyulni, viszont idővel, az ember megpróbál - kénytelen - megtanulni együttélni ezzel az egésszel.
Az anyukája pedig szinte minden nap sír és jár temetőbe, gondolom aki a szerelmét veszti el annak meg még nehezebb.
Őszintén annyit tudok mondani, hogy legyetek együtt amíg tudtok. Akárki olvassa ezt, az tudja azt, hogy az élet véges, és sosem tudhatod, kinek mikor fogod a kezét utoljára.
Kivel mikor és mit beszélsz utoljára. Éljetek meg minden napot úgy, mint az utolsó lenne, bármennyire is közhelyes.
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!