A házhaság tényleg olyan mint a börtön?

A modern szociopata és mélyen romlott társadalom valóban ezt a hülyeséget sulykolja az emberekbe. Jaj, csak a szent FÜGGETLENSÉG oda ne legyen! Jaj, csak nehogy olyan avítt dolgok történjenek velem, mint hogy...

... mint hogy úgy alapítok családot valakivel, akivel kölcsönösen szeretjük egymást, hogy azt a társadalom mind jogi, mind szociális szinten egyértelműen elfogadja és támogatja, a gyermekeimnek biztos háttere és egészséges környezete legyen, amelyben egy férfi és egy nő támogatja egymást és mindenben hűséges társai egymásnak.

A házasság akkor olyan, mint egy börtön, ha hülye fejjel szembementél az elsőhöz, akinek elég nagy volt a f.a vagy a melle, és meg sem nézted, milyen ember, mennyire bízhatsz benne, nevezheted-e igazán társadnak, barátodnak. De még akkor is elválhatsz tőle, míg a börtönben nincs olyan opció, hogy meguntad és haza akarsz menni.

Igen, tele van az ország katasztrofális házasságokkal, aminek azonban nem a házasság az oka, hanem a telhetetlen, önző és betegesen agresszív emberek, akik mindent maguknak akarnak, másnak meg semmit. Akkor sem, ha a házastársuk vagy a gyermekük. Egy rakás "család" úgy keletkezik, hogy a falu bikája felcsinálja a falu ríbancát, aztán muszáj elvenni, mert jönnek jajveszékelni a mutterék. (Akik szintén így mentek férjhez annak idején.)

Házasodni nem szerelemből kell, hanem hűségből. Azzal, akit igazán ismersz, és akiben vakon megbízol. Ha a párod nem ilyen, és valamiért muszáj elvened (pl. mert felcsináltad/felcsinált) akkor tisztázzátok előre, hol lesznek a határok, és tiszteljétek egymást.

Valakinek olyan, valakinek nem.

Véleményem szerint intelligens emberek eleve nem viselkednek úgy egymással, hogy egyikük is börtönnek érezné a házasságukat, illetve ha problémák vannak, azt meg tudják beszélni egymással.

Rosszabb!

A börtönben legalább van szex...bár a legtöbb esetben pont olyan kényszeres, mint a házasságban. :(