Hogyan foglaljam le magam?

Kezd azzal hogy rendet raksz.

Lehet elkezdenek segítni.

Nem kell mindent egyszerre, van még idő karácsonyig.

Lényeg az hogy legyen rend. Attól hogy ők nem várják, te várhatod.

Ez nálunk is így van. Hétvégén elkezdem majd feldiszitem a házat belül. Így majd nagyobb lesz a hangulatuk nekik is.

Te is díszítsd fel a szobád, a nappalit is ha megengedik. Lehet megjön a kedvük ahhoz is és segítenek, úgy meg megjobb lesz.

Fátok azért lesz? Meg karácsonyi menü?

Ha fa se lesz azt is be szerezhetsz még akár egy kis műfenyőt is.

Én pl egy kínaiba vettem 400ft volt egy mini műfenyő, ez majd a konyhába lesz.

Anyu se várja meg aput se erdekli, tesómék talán várják de én várom a legjobban. Mikor elkezdem nekik mondani a karácsonyt akkor nekem is azt mondják jaj nem érdekel stb:D de engem nemizgat mer engem meg érdekel. Szeretem a fát, a filmeket, díszeket stb.. És senki se tudja elvenni a kedvem.

A te kedved se vegyek el..

Elöször is a saját szobádat díszítsd ki karácsonyiasan, ha azt szeretnéd.

Másodszor valószínüleg a többiek költözés után kiégtek, és emellett kevés pénzzel nem tudják elképzleni a karácsonyt.

Harmadszor süss karácsonyi süteményeket - olcsók is böven vannak, már az is hangulatossá teszi ezt az idöszakot.

Anyukáddal meg beszéljétek meg, hogy közösen föztök valami finomat karácsonyra - nem kell lakodalmi mennyiségekben gondolkodni és nem kell sokféle sem, böven elég két valami és annyi ami elfogy pár nap alatt. Ne a hagyományos "agyon kell magunkat zabálni" szinten gondolkodj, hanem nyugodtan keress valami könnyebb, egyszerübb és olcsóbb fogásokat, amiket te is meg tudsz csinálni kis segítséggel. Anyukád is díjazni fogja, ha nem rá marad az egész munka, neked meg jót tesz, ha van mivel elfoglalni magad.

Emellett kirándulhatsz is, ezzeh sem kell senki más, egyszerüen elindulsz és ami tetszik, arról képeket csinálsz magadnak és a szépségre koncentrálsz.

Azért, mert a családod most éppen romokban van, ne add fel!

A karácsonyi hangulat belűlről jön, ne hagyd magad elkedvetleníteni. Nyugodtan tedd azt, amit itt többen javasoltak: csinálj egy kis rendet, keresd elő a karácsonyi díszeket (vagy csinálj magad pár darabot, jó és olcsó ötletek vannak a neten) élvezd hogy otthon vagy!

Nálunk sincs nagy készülődés, a nagy gyerekek nem is biztos, hogy hazajönnek, de a kicsivel mézeskalácsot sütünk (minden milyen lesz) sétálunk, megnézzük a városban a fényeket, stb. Ezekre te is ráveheted a családtagjaidat, mindegyiket másra...

Kedves Kérdező!

"De a családom nem törődik velem..."

Fájdítja a szívedet, ezt is meg tudom érteni. Mert a legfiatalabb(?) családtagként tekintesz a többiekre, s úgy gondolod, Te vagy az, akivel a "nagyoknak" törődniük kellene.

De, gondold csak el... mi lenne, ha mindezekkel nem törődvén, most megfordítanád a dolgot. És úgy tekintenél rájuk, Anyádra, Apádra is, mint aki felnőtt... sőt, mint aki föléjük nőtt és Te kezdesz törődni velük. Persze csak finoman, gyengéden, s nem erőszakosan.

Egyszóval nem Te várod el a törődésüket feléd, hanem fordítasz 180 fokot, s Te adod a törődést feléjük.

Érted?

Ha ezt kipróbálod, megtapasztalad, meglátod, nem fogsz unatkozni, épp elég elfoglaltságot ad majd neked.

S csak figyeld meg a reagálásukat... de mondom mégegyszer: csak gyengéden, nem erőszakkal. Tehát ne akard mindenáron bevinni apád kávéját a kezébe, vagy mindenáron kimosni nővéred fehérneműit... csak kérdezzél rá, csak ajánld fel a segítségedet feléjük. Ez maga a törődés embertársunkkal, családtagjainkkal.

És nyugodtan ötleteljél csak, mit hogyan kéne szebbé, díszesebbé tenni. Használd a fantáziádat...

Ha mindeközben vidámságod, derűdet megtartod, meglásd ez is átsugárzódik rájuk... s a jelenlegi fásultságuk ellen ható igazi színfolt leszel Te magad, aki könyedséget, melegséget leszel képes varázsolni ebbe a megszürkült, sápadt családi hangulatba. Hidd el, nem kis dolog ez, ezért aztán nem is oly könnyű feladat. De megéri próbálkozni. Ráadásul ehhez pénzre sincs szükség.

S ha elsőre nem is úgy sikerülne, ne csüggedj el... ne add fel. Gondolj arra, hogy amikor piciként megtanultál felállni, aztán járni... hányszor, de hányszor elestél, fenékre csücsültél és akkor sem adtad fel!

Az ERŐ legyen Veled!