Én miért ne ehetnék rendesen azért, mert ő "életmódot vált"? Nálatok ha valaki diétázik, akkor egyikőtök sem eszik normálisan?

Nem olvastam végig az eddigi válaszokat, de igazából egy dologról van szó: akaraterő.

Egy "fogyókúra" vagy életmódváltás sikeressége egyedül ezen múlik. Az még érthető, hogy az első 2-3 hét ennyire megviseli, meg nyűgösebb a szokottnál, de így nyávogni meg cirkuszolni már végtelenül szánalmas. Arra megkérni egy családtagot, hogy ne étkezzen otthon, meg húzzon el otthonról más lakására sütni-főzni... nevetséges. :D

Egyébként kérdezd már meg tőle, hogy az iskolában is beszólogat az osztálytársainak, ha mellette édességet vagy más hízlaló kaját esznek? Vagy majd ha lesz egy munkahelye, akkor a munkatársait fogja kizavarni az étkezőből, hogy ne lássa, hogy ők mit esznek?

Vicces, hogy az embereknek kényszeresen a másik tányérjában kell valamiért turkálniuk - és most nem rád gondoltam, kérdező :)

Mi a férjemmel tartunk különleges diétát, úgy általában semmit nem eszünk meg, amit normális emberek szoktak. Itt pont a másik irányból jött egy jó darabig hiszti, amúgy is, meg senki nem értette meg, hogy vendégségben miért nem eszünk a főztjéből. Nem várjuk el, hogy külön főzzenek ránk, mert drága lenne, inkább hordunk magunkkal mindig tartalék kaját. Mellettünk pedig azt esznek, amit akarnak. Cserébe visszafelé is rugalmasak vagyunk, fel van töltve a kamra üdítőkkel, fehércukorral, mindennel, hogy meg tudjuk kínálni azt, aki idejön. Részemről itt mindenki azt eszik, amit jónak lát. Ha hoz magával egy adag pacalt, akkor azt. Az sem zavar, ha az én főztömhöz nem nyúl. Nem mindenkinek egyforma az ízlése.

Szóval kérdező, csatlakozom, szerintem sem normális, ha valaki duzzog a saját maga diétája miatt.

Valasz roviden: ha ez onszorgalombol kitalalt eletmodvaltas, ahogy irod is, akkor te ehetsz ugyanugy rendesen.

Ilyen esetekben esetleg azzal lehet egymast segiteni, hogy o elfogadja neki kell erosnek lenni neki kell beszereznie es sajat magara foznie (mert miert masik 4 ember is egyen mindenmentesen ami sokkkal sokkal dragabb es nagyon lekorlatozza a lehetosegeket), amihez kepest anyukad foz ra kulon hetvegen...masik, hogy o fogadja el ti nem akartok vele egyutt dietazni es esztek csokit pl vagy tortat. Ne nezzen oda.

Mondjuk te meg nyilvan nem ugy sutsz tirtat: hugi bibibiii tortat sutok es te nem ehetsz es utana az arcaba maszva tomod a tortat:-) :-), ugye nem?

Nalunk a ferjemet probaltam dietaztatni...hus, salata, szenhidratszegeny etelek egeszseges sutik, sok gyumi. Hat ette tovabb kiloszam a kenyeret "koretnek". Hahaha.

Cukorbeteg volt a csaladban es glutenerzekeny is. A parjaik figyelembe vettek a KOTELEZO dietajuk, DE sima kenyeret vesz maganak kulon a nem glutenerzekeny, a nem cukorbeteg pedig eszik cukrot es cukros sutiket is. Viszont odafigyelnek, hogy a "betegnek" is legyen mit nasiznia vagy mint egyik apuka elol az anyukanak el kellett dugdosnia a sutiket, mert bar ehetett belole egy egy kis szeletet apuka az egesz tepsivel befalta volna mert onfegyelme nulla volt.

Csaladi unnepsegeknel mindig mindenki gondolt a "betegekre", es nem ugy hogy senki nem eszik buzalisztes ropikat vagy csokikat, hanem ugy hogy volt edesitoszeres udito, glutenmentes suti. Amikor van penz es lehetoseg, akkor az unnepelt tortaja glutenmentes, hogy a meghivott glutenerzekeny is ehessen. De ha nem igy van akkor se hisztizik a dietazo.

Igaz nem is 16 eves kamaszholgyekrol.van szo!:-) tesodnak most kell megtanulnia nem korulotte forog a vilag es attol hogy o dietazik attol meg nem kell az egesz csaladnak lebrulnia elotte es hodolatbol vele dietaznia. Tekintettel ahogy olvastam tekintettel vagytok. Ennyi eleg is.

Ha a húgod 3 éves lenne és cukorbeteg, akkor nyilván nem tárolnátok számára elérhető módon csokoládét.

Ha most nem akar csokit enni, gondolom nem teszed az asztalára a megbontott csomagot. Ennél többet nem várhat el.

A többiek már mindent elmondtak, neked van igazad.

Én is imádok sütni. Ha van kedved küldhetnél pár sajttorta receptet meg karácsonyi süti ötleteket.

Szerintem nincs igazad.

Ugyanúgy jártam ahogy a húgod, fogyni akartam, de baromi nehéz volt, hogy tele volt a lakás üdítőkkel, chipsekkel, túrórudival, és hétvégén kétféle sütemény volt.

Jól esett volna, ha alkalmazkodnak hozzám, de hát megmondták, hogy ők nem akarnak alkalmazkodni hozzám, ne korlátozzák őket. Rosszul esett, de megértettem, és megjegyeztem, azóta én is így állok hozzájuk.

Ha akarnak valamit tőlem, mindig megmondom, hogy nem érek rá sajnos, megvan a saját dolgom és nem várhatják el, hogy alkalmazkodni fogok.

Ja, egyébként végül lefogytam, nehéz volt, de legalább megedződtem fejben és kiderült mennyire számíthat az ember a családjára.