Kezdőoldal » Családi kapcsolatok » Egyéb kérdések » Hogy nyerjem vissza az életked...

Hogy nyerjem vissza az életkedvem?

Figyelt kérdés

Nagyon hosszú történet, de talán valaki elolvassa. 20 éve születtem, a családban már elég korán problémák lettek, 5 éves voltam, amikor elkezdtek építkezni, addig egy lakásban éltek/éltünk abban az időszakban minden rendben volt, igaz kicsi is voltam, utána jött az építkezés, akkor ideiglenesen egy faluban laktunk a világtól teljesen elzárva, nem voltam emberek között, 6 éves voltam, amikor közösségbe mentem először, baromi nagy hátránnyal, ekkor készült el a ház. De térjünk vissza az építkezésre, gyakorlatilag felhúztunk egy 230 m2-es nagy házat, tele felesleges dolgokkal, ami persze anyám egyéni elgondolása szerint jött, antik bútorok, márvány, stb, drága tervező. Ezek olyan sok pénzt elvittek, hogy a ház alapanyagán volt kénytelen apám spórolni, silány nyílászárók, silány burkolatok, stb. Meg menteni akarta szegény a vállalkozását. A ház végül is nagyon sokba került, apám hitelt vett fel a házra, s a vállalkozása tönkrement, papíron elváltak a ház anyám nevére került, de azóta is apám fizeti a hitelt még egy jó ideig. Ez az egész rengeteg cirkusszal, dulakodással járt együtt, amit én nekem akkoriban végig kellett néznem, hallgatnom. Ez így a bevezetés.

S akkor egy kicsit rólam. Ugye 6 évesen kerültem először közösségbe, igen visszahúzódó, bizonytalan kis gyerek voltam, kezdetben megpróbáltam megvédeni magam, néha csúnyán megverekedtem, hogy békén hagyjanak, aminek itthon a hozzám nem szólás volt az eredménye, csak mert meg védtem magam, visszaadtam azt, amit nekem okoztak, aztán leszoktam erről, s ezzel jobban visszaéltek, sovány voltam, gúnyoltak emiatt, nagy lelki sebet hagyva bennem. Aztán jött a középsuli, az egészen jó idő szaknak volt mondható, sok emberrel lettem jóba, de nem voltam jó tanuló, ekkor már nem volt motiváció előttem, de végül is leérettségiztem. Anyám attól fogva, hogy 18 lettem, már nem apámat, hanem engem bánt, néha ordítozik is velem, hogy milyen semmire kellő vagyok, hogy ilyen gyenge tanuló voltam, igen a mai napig is ezt vágja a fejemhez. 2017-ben leérettségiztem, akkor utána egy pár hónapot dolgoztam, csak az a cég megszűnt így azóta, ott nagyon elégedettek voltak velem, sokat kellett dolgozni, de szerettem, azóta sajnos itthon vagyok. S igen, amikor a cég megszűnt, ahol dolgoztam, anyám persze az 1. nap mikor is munkanélküli lettem, már csesztetett, utána tört rám egy párnapos depresszív hangulat, amikor az kattogott a fejemben, hogy mi értelme az életemnek, ez aztán elmúlt, de 1 hónapra rá egy pánikroham is rám tört, de aztán valahogy az is elmúlt, de azóta folyamatosan parázok, szar a hangulatom, mondhatni célom sincs az életben. Anyám persze folyamatosan veszekedik velem, hogy mekkora egy sz.r vagyok, hogy itthon ülök, stb. Bizonyos dolgokban biztos igaza van, de én ezekben az időszakokban is próbáltam lekötni magam, felástam a kertet, amit újrafüvesítettem, veteményest alakítottam ki, füvet nyírtam, stb, a házat is gyakran kitakarítom. Soha egy dicséret, vagy egy jó szó. Nagyon hosszú történet, s biztos bennem is sok a hiba, de ezek a dolgok teljesen tönkretettek, emberek közé se szívesen megyek, el is bizonytalanodok olyankor, talán szociális fóbiám is van, nem tudom. Mondjuk arra én magam büszke vagyok, hogy a jogosítványom, az érettségim is meglett elsőre, hogy nem vagyok egy balhés, az emberekkel tisztelettudó vagyok, s hogy ezek ellenére nem menekültem az alkoholba, drogba. 20F


2018. nov. 18. 23:26
 1/7 A kérdező kommentje:
Lehet, hogy egy kicsit zavaros az írás.
2018. nov. 18. 23:29
 2/7 anonim ***** válasza:
93%
Kicsit aterzem amiről irsz . Cel nélkül nehéz lesz, keress valamit, Tuzd ki és hajtsd vegre. Akar sport akarmi . Kis lepcsok kis sikerek. Amiket élertel és leirtal a vegen azok tényleg értékelhető dolgok, legyel is magadra büszke! Próbáld meg kivsit pozitívabban látni a dolgokat. Ne hatagduj a nem túl hasznos tanácsért , szerintem realis célokat tuzz ki . Sok sikert!
2018. nov. 18. 23:52
Hasznos számodra ez a válasz?
 3/7 A kérdező kommentje:
De hogy nem volt hasznos. :) S köszönöm. :)
2018. nov. 19. 00:03
 4/7 anonim ***** válasza:
93%
Mindenképpen próbálj meg új munkahelyet találni! Az életedet pedig apránként, tégláról téglára, tudatosan építsd fel. És bocsi, hogy ezt írom, de anyád egy gyökér.
2018. nov. 19. 00:57
Hasznos számodra ez a válasz?
 5/7 anonim válasza:
90%
Szerintem az lenne a legjobb ha mielőbb megprobálnál önállósodni, és elköltözni hazulról, magad mögött hagyni azt ami lehuz érzelmileg és teret adni az újnak. Mikor édesanyám elhunyt 13 éves voltam. A hugom az édesapjához, én pedig nagynénémhez kerültem. Sajnos nagyon kevés jó emlékem van a rá következő 5 évről. Talán a nagyobbacska korkülönbség miatt is, de soha nem jöttünk ki jól egymással. Utáltam haza járni, az iskola megváltás volt, majd beirattak kollégiumba és nem egy barátra tettem szert, és nem utolsó sorban ott ismertem meg az első igazi barátnőm. Nekem ők jelentették a családot. Amikor betöltöttem a 18-at, a nagynéném közölte velem hogy eddig vállalt papíron, és mennem kell. Ugyan bánni nem bántam, de féltem. Fogalmam nem volt most mi legyen, hogy mihez kezdjek. Aztán megráztam magam és eldöntöttem hogy bármi legyen, nem fogom megadni neki azt az örömöt hogy úgy lásson nélküle életképtelen vagyok. Kerestem egy sulit a fővárosban, jelentkeztem az adott kollégiumba, és bár nem ment könnyen 3 évre rá letettem az érettségit. Ezután pedig megprobáltam beteljesíteni az akkori legnagyobb álmom, és jelentkeztem a seregbe. Bár kimaradt a történetből, de tudni kell beszédhibám van. Ez eddigi életem során rengeteg kínos szituáciot okozott nekem, de próbálok nem gondolni rájuk. Szóval jelentkeztem, és egy elég "vicces" felvételi után összejött amit akartam, és felvettek. Életem egyik legszebb napja volt. Két évet töltöttem a seregben, ahol megannyi baráttal és rengeteg élménnyel, számomra kedves emlékkel lettem gazdagabb. Bár egy álmom vált valóra vele, az élet két éve valaszúthoz terelt, és leszereltem. Azóta megjártam külföldöt, és kereken egy hónapja haza jöttem, hogy összeköltözhessek a barátnőmmel (akit bizony említettem már a történetem elején, és akinek rengeteget köszönhetek). Amit a történetemmel akartam tudatni az az, hogy mindig van tovább, és sose szabad hagyni a sok negatív tényező felülkerekedjen rajtad! Rengeteg olyan pillanatom volt eddigi életem során mikor a depresszio kerülgetett, de szerencsére mindig sikerült kimásznom belőle. Ha nekem sikerült, akkor bárkinek. 20 éves vagy, előtted az élet... Élj vele!
2018. nov. 19. 02:39
Hasznos számodra ez a válasz?
 6/7 anonim ***** válasza:
90%
Ahogy az előző írta, keress valami melót és húzz el otthonról. Meglátod, minden jobb lesz.
2018. nov. 19. 05:22
Hasznos számodra ez a válasz?
 7/7 anonim ***** válasza:
Barátom is retardált szülőkkel küszköd. 16 éves kora óta ő oldja meg a pénzügyi gondjaikat, ami állandó, még is össze-vissza vesznek csokikat, meg feleslegességeket, miközben rendes kaja alig van.
2018. nov. 19. 15:49
Hasznos számodra ez a válasz?

Kapcsolódó kérdések:




Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu

A weboldalon megjelenő anyagok nem minősülnek szerkesztői tartalomnak, előzetes ellenőrzésen nem esnek át, az üzemeltető véleményét nem tükrözik.
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!